Isten országában mindenkinek van teendője!

Isten országában mindenkinek van teendője!

Szeptember 24-én délben a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd alapján arról elmélkedett a Szentatya, hogy Isten országába mindenki meghívást kapott, és mivel Isten jutalmazási logikája teljesen eltér a miénktől, azon kell lennünk, hogy a mennyei Atya szemével nézzük egymást.

Teljes terjedelmében közöljük a Szentatyának az Úrangyala elimádkozásakor elmondott beszédét.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Mt 20,1–16) a napszámosokról szóló példabeszédről szól, amelyet azért mond el Jézus, hogy bemutassa Isten országának két jellemzőjét: az első az, hogy Isten mindenkit hívni akar, hogy országáért dolgozzon, a második pedig az, hogy a végén mindenkinek ugyanazt a fizetséget akarja adni, vagyis az üdvösséget, az örök életet.

Egy szőlősgazda, aki Istent jelképezi, kimegy kora reggel, és leszerződtet egy maréknyi munkást: napi egy dénár munkabérben egyezik meg velük, ami igazságos bér volt. Aztán a következő órákban is kimegy – aznap összesen ötször –, egészen késő délutánig, hogy további munkásokat is felfogadjon, olyanokat, akik még nem találtak munkát. A nap végén a gazda elrendeli, hogy mindenkinek fizessenek egy dénárt, azoknak is, akik kevés órát dolgoztak. Természetesen az elsőként felfogadott munkások méltatlankodnak, mert azt tapasztalják, hogy ugyanúgy fizetik ki őket, mint azokat, akik kevesebbet dolgoztak. A szőlősgazda viszont emlékezteti őket, hogy annyit kaptak, amennyiben megállapodtak, ha pedig ő nagylelkű akar lenni a többiekkel, akkor ne legyenek irigyek.

A gazdának ez az „igazságtalansága” voltaképpen minőségi ugrásra akarja késztetni a példabeszéd hallgatóit, Jézus ugyanis itt nem a munka vagy az igazságos bér témájáról akar beszélni, hanem Isten országáról. Az üzenet pedig a következő: Isten országában nincsenek munkanélküliek, mindenki meg van hívva, hogy elvégezze a maga részét, és a végén mindenki azt a fizetséget kapja, amely az isteni igazságosságból – szerencsénkre, nem az emberi igazságosságból – következik, vagyis az üdvösséget, amelyet Jézus Krisztust nyert el számunka az ő halálával és feltámadásával. Ez nem kiérdemelt, hanem kapott üdvösség – az üdvösség ugyanis ingyenes! –, melynek értelmében „az utolsók elsők lesznek, az elsők pedig utolsók” (Mt 20,16).

Ezzel a példabeszéddel Jézus meg akarja nyitni szívünket az Atya szeretetének logikája előtt, az Atya szeretete ugyanis ingyenes és nagylelkű. Tudnunk kell elcsodálkozni Isten „gondolatain” és „útjain”, hagynunk kell, hogy elbűvöljenek minket, mert azok – miként Izajás próféta emlékeztet – nem a mi gondolataink és nem a mi útjaink (vö. Iz 55,8). Az emberi gondolatokat gyakran önzés és személyes érdekek vezérlik, a mi keskeny és görbe ösvényeink nem hasonlíthatók az Úr széles és egyenes útjaihoz. Ő irgalmat gyakorol – ne felejtsd el ezt: irgalmat gyakorol! –, szívesen megbocsát, nagylelkű, és tele van jósággal, amelyet mindegyikünkre áraszt, mindenki előtt megnyitja szeretetének és kegyelmének határtalan területeit, egyedül ezek adhatják meg ugyanis az emberi szív örömének teljességét.

Jézus azt akarja, hogy ennek a gazdának a tekintetét nézzük: azt a tekintetet, amely meglát minden munkára váró munkást, és hívja őket dolgozni a szőlőjébe. Ez a tekintet figyelmes és jóságos! Ez a tekintet hívogat, biztat, hogy keljünk fel, hogy induljunk útnak, mert életet akar adni valamennyiünknek, teljes, elkötelezett, ürességtől és tétlenségtől mentes életet. Olyan Isten ő, aki senkit nem zár ki, és azt akarja, hogy mindenki elérje a maga teljességét. Ilyen a mi Istenünk szeretete, a mi Istenünké, aki Atya!

A Boldogságos Szűz Mária segítsen minket, hogy befogadjuk életünkbe a szeretet logikáját, amely megszabadít attól az elbizakodottságtól, hogy kiérdemelhetjük Isten jutalmát, és megszabadít a mások feletti negatív ítélkezéstől.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló