Isten Szava, az Eucharisztikus Kenyér és a szegények

Isten Szava, az Eucharisztikus Kenyér és a szegények

A két fiúról szóló példabeszéd

Homíliájában a vasárnapi evangéliumi szakaszt elemezve (Mt 21,28-32) a Szentatya idézett a két fiúról szóló példabeszédből, akik az apa kérésére, hogy menjenek ki a szőlőbe dolgozni, ekként válaszoltak: az első nemet mondott, de később mégis kiment, a második igennel válaszolt, de mégsem ment ki. Azonban nagy különbség van az első, lusta fiú és a második, álszent fiú között – mutatott rá a pápa. Az álszent fiú, bár igennel válaszolt, mégis eltemette szívében az apa hangját.

Úton lévő vagy ülve maradó bűnösök vagyunk?

Jézus ezzel a példabeszéddel két utat állít elénk, akik – tapasztalatból tudjuk – nem mindig állunk készen arra, hogy igent mondjunk szavainkkal és tetteinkkel, mert bűnösök vagyunk. Azonban választhatunk, hogy úton lévő bűnösök vagyunk-e, akik továbbra is hallgatják az Úr szavát, és amikor elbuknak, akkor megbánják bűneiket és felemelkednek, mint az első fiú, vagy ülve maradó bűnösök vagyunk, akik mindig készek arra, hogy a körülményeknek megfelelően igazolják magukat. Nincs tudományosan felépített keresztény élet, amelyben elegendő néhány parancsot megtartani, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket – hangsúlyozta Ferenc pápa. A keresztény élet a lelkiismeret alázatos előrehaladása. A keresztény lelkiismeret soha nem merev, mindig Istenhez viszonyítja önmagát. Képes a bűnbánatra és arra, hogy Istenre bízza önmagát szegénységében, soha nem feltételezve, hogy elegendő önmagának.

A bűnbánat megtisztítja a szívünket

A bűnbánat a kulcsszó ahhoz, hogy ne essünk az álszentség, a kettős élet, a klerikalizmus csapdájába, amelyhez az emberektől való elszakadás társul. Mindannyiunk életében két út van: lehetünk bűneinket megbánó bűnösök vagy álszent bűnösök. Nem azok az önigazoló érvelések a fontosak, amelyek megpróbálják megmenteni a látszatot, hanem a szív, amely az Úrral halad, küzd minden nap, megbánja bűneit és visszatér az Úrhoz. Mert az Úr a tiszta szívűeket, nem a „külsőleg” tisztákat keresi. Az apa-fiú kapcsolatról szólva a pápa a párbeszédre buzdított, a nemzedékek közötti konfliktusok szolgáljanak ösztönzésül új egyensúlyokat kereséséhez. Soha ne mondjunk le a találkozásról, keressünk új utakat ahhoz, hogy együtt haladhassunk a családban, az egyházban, a társadalomban – hangzottak a pápa felhívásai.

Isten Szava és az Eucharisztia kenyere tápláljon minket

Végül Ferenc pápa három „p” betűvel kezdődő szót jelölt meg vonatkozási pontként, amelyek legyenek alapvető élelmeink. Ezek olaszul a Parola, Pane, poveri szavak, vagyis Isten Szava, Kenyér és a szegényekIsten szava legyen iránytű ahhoz, hogy alázatosan haladjunk előre, ne tévedjünk le Isten útjáról, és ne hasonoljunk a világias gondolkodáshoz.

Az Eucharisztikus Kenyérrel kezdődik minden, itt találkozunk az egyházzal. Nem a pletykákban, hanem Krisztus Testében, amelyben osztozik a bűnös és szükséget szenvedő nép, amely azonban szeretve érzi magát és szeretni kíván. A bolognai Eucharisztikus Kongresszus erőteljes hangon hirdeti: az egyház az Eucharisztia köré gyűlik össze, ott születik és él a jelenlévő élő Jézussal, akit minden nap imádnunk kell, magunkhoz kell vennünk és tovább kell adnunk.

Osztozzunk a szegényekkel a földi kenyérben

Végül a harmadik támpont a szegények. Sajnos még ma is sok személy nélkülözi a legszükségesebbeket, de sokan vannak olyanok is, akiknek a szeretet hiányzik, ők Isten szegényei. Bennük mindnyájukban megtaláljuk Jézust, mert Jézus a világban a szegénység, a megsemmisülés útját követte. Szent Pál tanítja a Filippiekhez írt levélben: „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött” (Fil 2,7). A pápa utalt rá, hogy az egyházmegye Eucharisztikus Kongresszusa Giacomo Lercaro egykori bolognai bíboros érsek kedvelt mondatát írta fel az oltárra: „Ha osztozunk az égi kenyérben, hogyan ne osztoznánk a földi kenyérben?” Isten Szava, a Kenyér, a szegények: kérjük a kegyelmet, hogy soha ne feledkezzünk meg ezekről az alapvető „élelmiszereinkről”, amelyek támaszt nyújtanak életünk útján – mondta Emilia-Romagna tartományban tett látogatását lezáró homíliájában Ferenc pápa.

Lercaro bíboros és az 1956-os magyar forradalom

Itt emlékeztetünk rá, hogy Giacomo Lercaro bíboros volt az 1956-os magyar forradalom egyik legfőbb olaszországi támogatója. Amikor a szovjet tankok vérbe fojtották a felkelést, a bíboros engesztelő szentmiséket mutatott be az áldozatokért és elrendelte, hogy egyházmegyéjében minden templomot öltöztessenek gyászba, imádkozzanak a magyar nép szabadságáért, a rózsafüzér elimádkozásával fohászkodjanak a Boldogságos Szűz közbenjárásáért.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AFP