Istenben gazdagodni

Istenben gazdagodni

Évközi 18. vasárnap

Élt egyszer egy szegény szabó. Nagyon vidám volt, egész nap fütyörészett. Bár alig keresett pár garast és gyermekeiről, feleségéről is gondoskodnia kellett, mégis egész nap mosolygott, viccelődött. A barátai a szomszédjai szívesen jöttek be hozzá minden különösebb ok nélkül, egyszerűen csak jó volt a közelében lenni, vidámsága másokat is felderített. Élt a szabó szomszédságában egy nagyon gazdag ember. Éjjel szinte soha nem aludt, a sok-sok pénzét számolta éjszakáról éjszakára legtöbbször hajnalig. Nappal pedig, amikor a szegény szabó vidám fütyörészését hallotta, mindig dühbe gurult. Elhatározta, hogy ezen változtat. Sötét tervet gondolt ki és aztán cselekedett. Egy tarsolyba jó sok pénzt rakott, majd bekopogott a szegény szabóhoz, amikor senki sem látta, és kenetteljes szavakkal odaadományozta a pénzt. Este későig számolta a szegény szabó a pénzt, életében soha még ennyit nem látott. Majd hosszasan töprengett, hogy hová rejtse el. Előbb az ágyára gondolt, majd a padlásra vitte, a tyúkok óljában is napokig dugdosta – de egyik sem volt túl jó hely. Gondterhelt lett, levert és ideges, nem fütyörészett már, viccelni sem volt kedve, az emberek is elkerülték. Nagyon emésztette a dolog. Egy nap aztán remek ötlete támadt. Fogta a tarsolyt és elvitte a gazdag szomszédhoz. Ott pedig visszaadta. Ezután újra vidámság és öröm, fütty és móka költözött a szívébe.

A mai vasárnap szentírási részeinek központi üzenete a kapzsiságra és a gazdagságra vonatkozik.

Erre vonatkozóan üzen a Prédikátor és az Újszövetség fényében is igaz az üzenete: hiábavalóság az, ha az ember kapzsiságban elemészti életét, szenvedést és bosszúságot gerjesztve, éjjel is nyugtalankodva.

Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében ragyogóan megfogalmazza, hogy azt kell keresnünk, ami odafönt van, a figyelmünket az égiekre kell irányítanunk és nem a földiekre. Az új embert kell felöltenünk, akit nem a földi dolgok, a paráznaság, a tisztátalanság, az érzéki vágyak és a kapzsiság vezényelnek.

Az evangéliumi szakaszban Jézustól jogorvoslást kérnek, a ki nem osztott örökség miatt. Jézus pedig anélkül, hogy az esettel foglalkozna, világossá akarja tenni, hogy a vagyon és az élet, a gazdagság és a boldogság nem szinonimák, nem ugyanazt jelentik. Sajnos sok keresztény is azt gondolja, hogy ha valaki jómódú, akkor az igazán él, és ha valakinek sok pénze van az bizony boldog is. Jézus arra biztat bennünket, hogy az Istenben gazdagodjunk, az Istenben keressük a boldogságunkat, az Isten legyen az életünk.

Egy híres rabbi halála után megkérdezték egyik tanítványát, hogy mi volt mestere számára a legfontosabb dolog. A tanítvány válasza szerint az, amivel éppen foglalkozott. Ez lényegében minden emberrel így van. Ha a pénzzel, a vagyonnal, az anyagiakkal foglalkozunk, számunkra is az lesz a legfontosabb. Minél több időt töltünk a földi gondokkal, dolgokkal annál fontosabban lesznek számunkra. Nekünk pedig Istenben kell gazdagodnunk.

Pék Sándor

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló