Jézus a kereszten üdvözít minket, mindenkinek megbocsát

Jézus a kereszten üdvözít minket, mindenkinek megbocsát

Verőfényes napsütésben tartotta meg Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást a Szent Péter-téren. Ezúttal katekézisében a keresztre feszített Jézus megbocsátásáról elmélkedett: ott teljesedik be szeretetajándéka és fakad számunkra az üdvösség. Semmi nem választhat el minket többé Krisztus szeretetétől, és ez igaz azokra is, akiket ágyhoz köt a betegség, akik börtönben vagy háborúban élnek. A gonosztevő könyörgése pedig: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal” példa lehet minden kereszténynek arra, hogyan bízza életét és sorsát Krisztusra.

Valódi megbocsátás jóknak és rosszaknak egyaránt

Lukács evangéliuma elbeszéli nekünk (vö. Lk 23,39-43) a keresztre feszített Jézus és a két gonosztevő közti párbeszédet. Jézus kínszenvedése során elhangzott szavai a megbocsátásban érik el csúcspontjukat: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Ezek pedig nemcsak szavak, mert a bűnbánó gonosztevőnek nyújtott valódi megbocsátásnak vagyunk tanúi. Az első gonosztevő káromolja Jézust, retteg a haláltól és elképzelhetetlen számára, hogy a Messiás, akit Isten küldött ne tegyen semmit azért, hogy megszabadítsa magát a kereszten. Ezzel szemben Jézus a kereszten maradva üdvözít minket. Itt teljesedik be szeretetajándéka és fakad üdvösségünk mindörökre – mondta katekézisében a pápa.

Isten mindig velünk van, a betegség és a szenvedés pillanataiban is

Azzal, hogy két gonosztevő között ártatlanul megfeszítve vállalja a halált, megmutatja nekünk, hogy Isten üdvössége bárkit és bárhol elérhet, még a legnegatívabb és legfájdalmasabb helyzetben is. Ezért az irgalmasság szentéve kegyelmi időszak mindenki számára, jóknak és rosszaknak, egészségeseknek és szenvedőknek egyaránt. Semmi nem szakíthat el minket Isten szeretetétől” (vö. Róm 8,39). Akiket ágyhoz szögez a betegség, akik egy börtönbe zárva tengetik napjaikat, akik háborús övezetekben élnek, mind nézzenek a keresztre feszített Jézusra: Isten velük van, velük marad a kereszten és Üdvözítőként nyújtja magát. Hagyjátok, hogy az evangélium ereje behatoljon szívetekbe és megvigasztaljon, reményt és bizonyosságot adjon rá, hogy senki nem marad ki a megbocsátásából – mondta a Szentatya.

A jobb lator bízik Isten jóságában

A másik gonosztevő a bűnbánás gyönyörű példáját állítja elénk, megtanítja nekünk, hogyan kérjük Jézus bocsánatát. Előbb így fordul társához: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? (Lk 23,40), vagyis rámutat, hogy a bűnbánat első lépése az istenfélelem. Ez nem az Istentől való félelmet jelenti, hanem a neki járó tiszteletet. A jobb lator rábízza magát Istenre, tudatában van mindenhatóságának és végtelen jóságának. Ez a tiszteletteljes bizalom segít helyet készíteni Istennek és ráhagyatkozni irgalmasságára még a legsötétebb időszakokban is.

Isten úgy szeret minket, hogy meghal értünk a kereszten

Ezután kijelenti, hogy Jézus ártatlan és nyíltan megvallja saját bűnösségét: „Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat nem tett” (Lk 23,41). Jézus tehát azért van a kereszten, hogy együtt legyen a bűnösökkel, így nyújtja nekik az üdvösséget. Az, ami botrányos a főtanács tagjainak és a bal latornak, a jobb lator számára a hit alapja lesz. Így tanúskodik a kegyelemről: Isten annyira szerette őt, hogy meghalt érte a kereszten. Közvetlenül Jézushoz fordulva kéri segítségét: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal”. Bizalmasan Jézusnak nevezi és rámutat a név jelentésére: az Úr üdvözít. Mennyi gyengédség rejlik ebben a kifejezésben, mennyi emberség! – mondta a pápa, majd így folytatta: az embernek szüksége van rá, hogy ne legyen magára hagyva, hogy Isten mindig mellette álljon. Így tehát egy halálraítélt lesz a magát Jézusra bízó keresztény modellje, s egyben az egyház modellje is, amely a liturgiában sokszor fohászkodik az Úrhoz, mondván: „Emlékezz, emlékezz meg…”.

„Jézus, Jézus, Jézus” – hívjuk Őt, ahogy a jobb lator tette

Míg a jobb lator a jövőről beszél: „amikor eljössz uralmaddal”, Jézus válasza már a jelenben érvényes: „Ma velem leszel a paradicsomban”. A kereszt óráján éri el tetőpontját Krisztus üdvössége. Már a kezdetektől fogva úgy nyilatkoztatta ki magát, mint az irgalmasság, az Atya szeretetének végleges megtestesülése és megismételhetetlen szeretete. Jézus valóban az Atya irgalmasságának az arca. Ezért a pápa katekézise végén arra kérte a híveket, hogy minden nap imádkozzák Jézus nevét, csak annyit mondva: „Jézus, Jézus, Jézus” – éppúgy, ahogy a jobb lator hívta Őt.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AP