Jézus felüdít minket, bátran kövessük Őt!

Jézus felüdít minket, bátran kövessük Őt!

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű” (vö. Mt 11,28-30).

Máté evangéliumában olvassuk Jézus hálaadását Isten jóságáért. Az irgalmasság jubileumi éve során Ferenc pápa már több ízben elmélkedett erről a gyengéd hangról, amelyen Jézus szól Atyja jelenlétéről. A pápa ezúttal az említett evangéliumi szakasz három kifejezéséhez fűzte katekézisét.

Jöjjetek hozzám, megfáradtak, elnyomottak, szegények és kicsinyek!

Az első felszólítás, amit Jézustól kapnak mindazok, akik fáradtak és elnyomottak: „jöjjetek hozzám”. Vonatkozik ez a szegényekre és a kicsinyekre is, akik csak Istenben bízhatnak. Tisztában vannak nyomorúságos helyzetükkel, tudják, hogy az Úr irgalmától függnek és Tőle várják az egyedüli segítséget. Jézus hívásában végre válaszra lelnek: tanítványaivá lesznek és megkapják az ígéretet, hogy egész életükben felüdíti őket. Ez az ígéret az evangélium végén minden emberre kiterjed, amikor Jézus így fordul az apostolokhoz: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19).

A szentkapun átlépve mi is kövessük Jézust

Az idei szentévben a zarándokok szerte a világon átlépik az irgalmasság szentkapuit a székesegyházakban és kegyhelyeken, de a kórházakban és a börtönökben is, hogy találkozzanak Jézussal és felüdülést nyerjenek általa. Ez a zarándoklat kifejezi a tanítványok megtérését és Jézus követésére indít minket. A megtérés pedig mindig azt jelenti, hogy megnyílunk az Úr irgalmassága előtt, mely határtalan és kifogyhatatlan. A szentkaput átlépve valljuk – ahogy II. János Pál pápa írta Dives in misericordia – kezdetű enciklikájában -, hogy a szeretet jelen van a világban és hogy ez a szeretet hatalmasabb minden rossznál, amelybe az ember, az emberiség és a világ belekerül.

Csak Jézuson keresztül fedezzük föl Isten akaratát

A második felszólítás: „vegyétek magatokra igámat”. A bibliai hagyomány az iga képét arra használta, hogy jelezze azt a szoros kapcsolatot, amely a népet Istenhez fűzi, és következésképpen az akaratának való engedelmességet. Az írástudókkal vitatkozva Jézus a saját igáját teszi tanítványai vállára, amelyben a törvény kiteljesedik. Meg akarja tanítani nekik, hogy Isten akarát az ő személyén keresztül fedezik föl. Jézuson keresztül, nem pedig hideg törvényeken és előírásokon át, melyeket maga Jézus is elítél, elég elolvasni Máté 23. fejezetét – magyarázta a pápa. Jézus áll az Istennel való kapcsolat középpontjában. Az ő igáját magára véve valamennyi tanítvány szeretetközösségbe kerül vele és részesedik a kereszt misztériumában és az üdvösségben.

Jézus nem herceg volt, az emberek között élt. Az egyház pásztorai se legyenek hercegek

A harmadik felszólítás pedig: „tanuljatok tőlem”. Jézus nem egy szigorú tanító, aki olyan terhek viselését követeli másoktól, amiket ő maga nem visel. Éppen ezt vetette a törvénytudók szemére. Ő az alázatosokhoz, a kicsinyekhez, a szegényekhez, a rászorulókhoz fordul, mert Ő maga is kicsinnyé és alázatossá lett. Megérti a szegényeket és a szenvedőket, mert ő is szegény és fájdalmak gyötrik. Ahhoz, hogy üdvözítse az emberiséget, Jézusnak nincs könnyű dolga: éppen ellenkezőleg. Fájdalmas és nehéz út vezet oda, elsőként veszi magára az igát, aminek felvételére minket is buzdít. Jézus közel volt az emberekhez, a szegényekhez. Olyan pásztor volt, aki közöttük élt és dolgozott. Jézus nem egy herceg volt. Rossz az egyháznak, amikor pásztorai hercegekké válnak, távol az emberektől, a szegényektől: ez nem Jézus lelkisége. Nem véletlenül figyelmeztette az embereket Jézus: Tegyétek azt, amit mondanak, ne azt, amit tesznek.

Bátorság! Nem vagyunk egyedül az úton, az Úr irgalmas tekintetével kísér minket

Amikor elfáradunk és elcsüggedünk, jussanak eszünkbe az Úrnak e vigasztaló szavai, melyek rávilágítanak, hogy a jó szolgálatába állítottuk-e erőinket. Sokszor ugyanis fáradságunkat az okozza, hogy nem a lényegesbe helyeztük bizalmunkat és eltávolodtunk attól, ami tényleg fontos az életben. Az Úr megtanít rá, hogy ne féljünk követni Őt, mert a belé helyezett reményben sosem csalatkozunk. Meg kell tanulnunk Tőle az irgalmasságot, és nekünk is az irgalom eszközeivé kell válnunk. Hosszú az út, de tudva tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, ezért ne csüggedjünk. Bátran haladjunk előre, hiába vagyunk bűnösök, az Úr vezet minket, megnyitja szívünket, rajtunk érezzük tekintetét és irgalmát, szívünk megtelik a megbocsátás örömével, ha elébe járulunk és kérjük a bocsánatot. Ne hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk a reményt, hogy együtt élhetünk az Úrral és erőt nyerhetünk vigasztalásából – fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.

 

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AFP