Jézus mindig az emberek között volt, de nem kereste a népszerűséget…

Jézus mindig az emberek között volt, de nem kereste a népszerűséget…

Ha állhatatosan Jézusra függesztjük tekintetünket, csodálkozva vesszük észre, hogy ő az, aki szeretettel néz mindannyiunkra. Erről beszélt Ferenc pápa Bosco Szent János liturgikus emléknapján, kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Jézus nem hajszolta a népszerűséget, de mindig az emberek között volt

A Zsidókhoz írt levél szerzője a napi szentleckében (Zsid 12,1-4) arra buzdít minket, hogy türelemmel és állhatatosan emeljük tekintetünket Jézusra. Az evangéliumi szakaszban (Mk 5,21-43) pedig Jézus ránk néz és észrevesz minket. Jézus közel van, mindig az emberek között jár – magyarázta a pápa.

Nem a személyi testőreivel van, akik vigyáznak, hogy ne érjenek hozzá az emberek. Nem, nem! Jézus ott maradt és az emberek tolongtak körülötte. Jézus ahányszor kimozdult, egyre nőtt a tömeg. A statisztika-szakértők lehet, hogy azt mondták volna: „Csökken Jézus rabbi népszerűsége”… De ő mást keresett: az embereket. Az emberek pedig őt: Jézust nézték és ő állta a tekintetüket. „Igen, igen, az embereket nézte, a sokaságot” – „Nem, mindegyiket egyenként!” És ebben áll Jézus tekintetének a sajátossága. Jézus nem mossa egybe az embereket, ő személyenként nézi őket.

Jézus a nagy és a kis dolgokat egyaránt nézi

Márk evangéliuma két csodát beszél el: Jézus meggyógyít egy 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyt, aki a tömegben megérinti ruhája szélét. És ő észreveszi, hogy megérintették. Aztán föltámasztja a zsinagóga egyik elöljárójának, Jairusnak a 12 éves kislányát. Észreveszi, hogy a lány éhes és szól a szüleinek, hogy adjanak neki enni. Jézus tekintete tehát a nagy dolgoktól az aprókig terjed. Így néz ő: mindannyiunkat, de egyenként, személyenként. Nézi a nagy gondjainkat vagy a nagy örömeinket, de nézi az apró dolgainkat is. Mert közel van. Jézust nem rettentik el a nagy dolgok, de a kicsiket is számon tartja. Így néz Jézus – fejtette ki szentbeszédében a pápa.

Csodálatot érzünk, amikor találkozunk Jézussal

Ha türelemmel és kitartással futjuk meg az előttünk lévő pályát, tekintetünket Jézusra emelve, akkor az történik majd velünk, ami a tömeggel Jairus lányának föltámasztása után, vagyis nagyon fogunk csodálkozni. A Szentatya homíliája végén szokás szerint arra kérte a híveket, hogy gondolkozzanak el, hogyan érinti ez személyes életüket, tegyék föl a kérdéseket maguknak: Én megyek előre, Jézusra nézve, őrá függesztve tekintetemet és mit találok? Azt, hogy ő is engem néz! És ez nagy csodálkozásra késztet engem. Ez a Jézussal való találkozás miatti csodálat. De mi félünk! Ne féljünk, mint ahogy nem félt az az idős asszony megérinteni Jézus ruhája szegélyét. Ne féljünk! Fussuk meg ezt az utat, mindig Jézusra függesztve tekintetünket! És egy szép meglepetésben lesz részünk, ami csodálattal tölt el minket: maga Jézus is ránk függeszti tekintetét – mondta végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió