Jézus remény-terápiája a csüggedt emmausziaknak

Jézus remény-terápiája a csüggedt emmausziaknak

„Amikor látszólag minden véget ért, amikor a nagy kudarc után Jézus két tanítványa elmenekül Jeruzsálemből egy nyugodt hely felé, akkor találkoznak Jézussal, aki a reménység terápiájával meggyógyítja őket” – mondta Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során tartott katekézisében.

Az emmauszi tanítványok Húsvéttól döntő fordulatot vártak

A keresztény reménységről tartott sorozata 23. fejezetében a Szentatya ezúttal az emmausziak történetét elemezte. „Két ember fáradtan és szomorúan hagyja el a keserű történések színhelyét. Húsvét előtt telve voltak lelkesedéssel, abban a meggyőződésben éltek, hogy azok a napok döntőek a nép reménye és várokozása számára. Jézus, akire rábízták egész életüket, most döntő csatájához érkezett. Most kellet volna megmutatnia a hatalmát a hosszú előkészület és rejtekezés után. De nem így lett!”.

Megszabadítás helyett az a Húsvét életük legfájdalmasabb napjává változott

„A reményük, amit ápolgattak, pusztán emberi remény volt és most darabokra tört” – folytatta a pápa. „A Kálvária hegyén fölállított kereszt a legékesszólóbb jele a vereségnek. Ha az a Jézus, valóban az Isten szíve való volt, akkor arra kellett következtetniük, hogy ez az Isten erőtlen és védtelen  az erőszakosak kezében. Ezért azon a vasárnap délelőtt elmenekülnek Jeruzsálemből” –folytatta a pápa. „Szemükben Jézus szenvedésének és halálának eseményei. Ennek a Húsvétnak a megszabadítás énekét kellett volna zengenie, ellenben életük legfájdalmasabb napjává változott az. Elhagyják Jeruzsálemet, hogy máshová menjenek,  egy nyugodt faluba. Az foglalkoztatja őket, hogy elmozdítsák a szívükből a fájdalmas emléket. Szomorúan járják az utat. A helyszín, az úton-járás már az evangéliumok elbeszéléseiben is fontos volt, de különössé azzá vált az egyház életében” – hangsúlyozta a pápa.

Jézus reménység terápiája: kérdez és figyelmesen hallgat…  

„Jézussal való találkozásuk látszólag véletlen, egyike az életben adódó sok találkozásnak. Miközben a két tanítvány gondterhelten halad az úton, egy ismeretlen társul hozzájuk. Ő Jézus, de szemük nem ismeri fel őt. Ekkor Jézus hozzákezd a reménység terápiájához. Az ugyanis, ami az út során történik, az a reménység terápiája. Jézus mindenekelőtt kérdez és hallgat. A mi Istenünk nem egy lerohanó Isten!” – emelte ki a pápa. „Noha ismeri a két ember csalódottságát, időt hagy nekik, hogy kifürkésszék szívük mélységének a keserűségét. Vallomás tör fel onnan, refrénszerű ismétléssel: Pedig azt reméltük…, pedig azt reméltük…! Mennyi szomorúság, vereség és tévedés van minden ember életében!” – hangsúlyozta a pápa. „Valójában egy kicsit mindnyájan olyanok vagyunk, mint ez a két tanítvány! Hányszor reméltünk az életben, hányszor álltunk már csak egy lépésnyire a sikertől! Aztán a földön találtuk magunkat csalódottan. De Jézus együtt jár minden bizalmát vesztett emberrel és menet közben tapintatosan visszaadja a reménységet”.

Annak a reménye, aki nem szenved, talán nem is remény

„Jézus az Írásokon keresztül beszél velük” – folytatta a pápa. „Aki a kezébe veszi az Isten könyvét, nem egykönnyen talál benne olcsó hőstettet, villámcsapásszerű hódításokat. Az igazi reménységet soha nem adják olcsón, mindig vereségeken keresztül halad. Annak a reménye, aki nem szenved, talán nem is remény. A mi Istenünk olyan, mint egy pislákoló fény, mely hideg és szeles napokon ragyog és jóllehet törékenynek tűnik a helye ebben a világban, ő választotta azt a helyet, amelyet mi mindnyájan megvetünk” – mondta a pápa a szerdai katekézisében.

A kenyértörés gesztusában benne van Jézus egész története

„Aztán Jézus előveszi minden Eucharisztia sarokpont gesztusát: veszi a kenyeret, megáldja, megtöri és odaadja. A gesztusoknak ebben a sorozatában talán nincsen benne Jézus egész története és így az egyház története?” – kérdezte a pápa. „Jézus minket vesz a kezébe, áld meg és töri meg az életünket, mert nincs szeretet áldozat nélkül, aztán a többieknek nyújtja, mindenkinek”.

Az egyház meghallhatja mindenki élettörténetét  

„Jézus találkozása az emmausziakkal egy gyors történet, de benne rejlik az egyház teljes sorsa. Elmondja, hogy nem lehet bezárkózni egy erődítménybe, hanem az életben kell járni, az utcán. Ott találkozunk az emberekkel, reményeikkel és csalódásaikkal. Az egyház meghallgatja mindenki történetét, aztán az Élet Igéjét ajándékozza oda, a szeretet tanúságtételét. Ekkor kezd az emberek szívébe visszatérni és ragyogni a remény”.

Minden ellenkező látszat ellenére Isten továbbra is szeret minket és soha nem szűnik meg szeretni

Végül a pápa szabadon  hozzáfűzte, hogy „mindnyájunk életében vannak nehéz, sötét pillanatok, amikor töprengve, távlatok nélkül, szomorúan járunk és csak falakat találunk. Jézus mindig mellettünk jár, hogy reményt adjon, hogy megmelegítse a szívünket. Így bíztat: Menj csak, én veled vagyok! Az út titka, mely Emmauszba vezet, ebben rejlik: Minden ellenkező látszat ellenére Isten továbbra is szeret minket és soha nem szűnik meg szeretni. Mindig velünk jár, a legfájdalmasabb és legnehezebb pillanatokban is, még a vereség idején is ott van az Úr! Ez a mi reményünk. Haladjunk tovább ezzel a reménnyel, mert ő mellettünk jár, mindig velünk van! – fejezte be  Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során tartott katekézisét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA