Jót téve haladni előre…

Jót téve haladni előre…

2014. szeptember 14-én, Dr. Szalay László nagyidai plébános meghívására, Mons. Dr. Gábor Bertalan, szepsi körzeti esperes – plébános és Dr. Vakles Attila, szesztai görögkatolikus parókus, címzetes esperes, ünnepélyesen megáldották a komaróci templomot és közösségét, miután befejeződött a templom külsejének és belsejének felújítása. A templom 1864-ben épült, 1928-ban átalakították. A hívek nagylelkűsége és az itt működő lelkipásztorok ügybuzgalma révén többször felújították, legutóbb 2009-ben a templom külseje, az idén a belseje megszépült meg.

A községet az Ida patakba ömlő Kanyapta szeli át. Határában gazdag lelőhelyek találhatóak az újkőkor (neolitikum) korából. A régészeti ásatások során vonaldíszes kultúrájú edények, és a bükki kultúra leletei kerültek elő. Sőt, a régészek egy Kr.u. 8-9. századi település maradványaira és egykori házai alapjaira is rátaláltak. Mocsárvilágában egykor 70 tó volt, amelyek kiváló otthonául szolgáltak az akkori élővilágnak. Mocsaras határát később a belvizek szabályozása és lecsapolása révén művelhetővé tették. A községről szóló első írásos emlék 1402-ből származik. Egy 1427-ből származó oklevél azt bizonyítja, hogy a község Perényi Imre tulajdona. A törökök 1630 körül a földek megművelésére Kecskemét környékéről telepítettek ide lakosokat. A Rákóczi-szabadságharc idejében több ízben vonultak át a környéken a kuruc és a császári csapatok. A II. világháború végén a község határában több héten keresztül állt a front, sok anyagi, lelki és szellemi kárt okozva a helyieknek. A falu legújabb történelme sem volt feszültségmentes. A ki és betelepítés, a szövetkezetesítés, az állampárt egyeduralma és ideológiája sebeket ejtett az itt élők lelkében is, de az Egyház sziklájára építő, jó gyökerű nép zöme hitét, vallását, anyanyelvét megőrizte.

A 150 éves templom megáldásának ünnepén az egybegyűltek ezért mondtak köszöntet. Hálát adtak, hogy a történelem során a sokrétű és sokoldalú változás közepette az Úr Krisztus állandóan közöttük és velük maradt. Az Ő áldását kérték mindazokra, akik áldozatukkal és munkájukkal felújították a templomot, őrizték és őriztették a halhatatlan értékeket. Hitet és hűséget kértek, hogy templomuk tudatos, buzgó és állandó látogatása legyen felújított és megáldott hajlékuk igazi ékessége. Azokért is esedeztek, hogy akik templomukban imáikkal a Mindenhatóhoz fordulnak, megérezzék az Ő irgalmas jóságának segítségét és így tanújelei és eszközei legyenek az örökké irgalmas, megbocsátó és szerető Istennek.

A Szentatya, Ferenc pápa tanítása nyomán azért is szállt a fohász, hogy továbbra is az Anyaszentegyház tettre kész gyermekei maradjanak, mert az Egyház olyan anya, aki gyermekeit az irgalmasság cselekedeteire bátorítja. Az Egyház ezt az utat Jézus Krisztustól tanulta. Nem elég, csak azokat szeretnünk, akik minket is szeretnek. Nem elég, csak azzal jót tenni, aki nekünk is jót tesz. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, jót kell tennünk azokkal is, aki nem képesek arra, hogy viszonozzák tettünket, mint ahogyan azt az Atya tette velünk, amikor nekünk adta Egyszülöttjét. Mennyit fizettünk megváltásunkért? Semmit, minden ingyenes! Nekünk is jót kell tennünk, anélkül, hogy viszonzást várnánk. Jót téve, Isten és egymás kezét fogva kell haladnunk előre!

A falu címerében egy fehér gólya látható, ami a szerencse, a bőség, a termékenység és a gyermekáldás jelképe. A népi bölcsesség azt tartja, hogy a gólya a jó emberek háza tetején rak fészket. Adja Isten, hogy a közösség lelkében és lelkületében láthatóan és hallhatóan visszhangozzon az evangélium üzenete, amit a falu címere burkoltan jelez, valamint a Belka, Oceák Izabella kántornő vezette éneklés, az egyháztanács munkássága, a Bužinský Marián polgármester irányította önkormányzat és a Jozef Takáč, templomfestő és társa munkája tagadhatatlanul és nemesen fémjelez.

Forrás: GB.