Július 31. – Loyolai Szent Ignác áldozópap

Július 31. – Loyolai Szent Ignác áldozópap

 

 

23800AS Loyolai Szent Ignác baszkföldi származású szent, a jezsuita rend alapítója, a menedékhelyek és a lelkigyakorlatok védőszentje, illetve mindazoké, akiket kételyek kínoznak a hit kérdéseiben.

 Inigo Lopez Loyola 1491-ben született Baszkföldön, egy nemesi család tizenhárom gyermeke közül a legfiatalabbként. Tizenöt évesen egy rokona révén apród lett Katolikus Ferdinánd kasztíliai király udvarában, majd beállt a hadseregbe. Életében 1521. május 20-án következett be fordulat, amikor Pamplona ostroma közben eltalálta egy ágyúgolyó. A lábadozás hosszú és fájdalmas hónapjai alatt számtalan vallásos szöveget olvasott Jézus és a szentek életéről, és teljesen a hatásuk alá került. Elhatározta, hogy lemond a világi életről, életét a Szentföldön a pogányok megtérítésének szenteli, nevét pedig Antiochiai Szent Ignác iránti tiszteletből Ignácra változtatta.

 A Szentföld felé vezető út első állomása a Barcelonához közeli Montserrat kolostora volt, ahol egész éjjel az oltár előtt térdelt, majd otthagyta kardját, ruháit pedig szétosztotta a szegények között. A következő évet Manresa városának közelében, egy barlangban magányos elmélkedéssel töltötte. Megírta lelkigyakorlatos könyvét, és elhatározta, hogy Isten nagyobb dicsőségére (ad maiorem Dei Gloria – a jezsuiták későbbi jelmondata) vallásos társaságot alapít.

 1523-ban koldusként a Szentföldre zarándokolt, majd Barcelonában, Alcalában és Salamancában, végül a párizsi egyetemen tanult latint és teológiát. Diáktársainak buzgón osztogatta a Lelkigyakorlatok példányait, felkeltve a Szent Inkvizíció gyanakvását. Több alkalommal indult ellene vizsgálat, kétszer be is börtönözték, de végül minden alkalommal felmentették.

 1534. augusztus 15-én hat társával (Petrus Faber, Xavéri Ferenc, Alfonso Salmeron, Jacob Laines, Nicholas Bobadilla és Simon Rodrigues) a montmartre-i templomban szegénységi és tisztasági fogadalmat tettek. Azt is megfogadták, hogy a Szentföldre utaznak téríteni. 1537-ben keltek volna útra, de a török háborúk miatt a zarándoklat elmaradt. Így Róma felé indultak, előbb azonban társaival együtt pápai engedéllyel pappá szentelték őket.

 1538 októberében nyújtották be rendjük szabályzatának tervezetét, amelyet III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én kelt bullájában jóváhagyott – ezzel létrejött az akkor még hatvan tagú Jézus Társasága szerzetesrend. (A létszám korlátozását 1543-ban törölte el egy újabb bulla.)

 Első rendfőnöknek 1541. április 8-án a tisztségtől vonakodó Ignácot választották meg, aki haláláig, tizenöt éven át állt a jezsuiták élén. Több mint tíz évig dolgozott a társaság szervezeti kereteit megszabó, 1554-ben elfogadott Konstitúción. A rend célja akatolikus hit védelme, megerősítése, terjesztése és a katolikus nevelés. Ignác fogta össze a rend tevékenységét: hittérítőket küldött ki, iskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat létesített, a Collegium Germanicum (ma Collegium Germanicum-Hungaricum) megalapításával új alapokra helyezte a papképzést.

 A rendalapító 1556. július 31-én halt meg Rómában, holtteste 1587 óta az Il Gesu templom oltára alatt nyugszik. 1609-ben V. Pál pápa boldoggá avatta, 1622-ben XV. Gergely pápa a szentek közé emelte; ő a jezsuiták, a lelki gyakorlatot végzők, a katonák, a várandós asszonyok és a gyermekek védőszentje, ünnepe július 31.

kép: santiebeati.it

forrás: mtva.hu