Kisasszony napja I. – szeptember 8.

Kisasszony napja I. – szeptember 8.

Szeptember nyolcadika Szűz Mária születésének a napja. A keleti egyházban már korábban, a nyugatiban pedig a VIII. századtól ünneplik rendszeresen. Általában azonban csak a XI. századtól számít kötelező egyházi ünnepnek.

Bálint Sándor említi, hogy Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, melyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is bekerültek. A Teleki-kódexet idézi a szerző, mégpedig annak Anna-legendáját, amely elmondja, hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája, „a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosítója és asszonya és tengörnek csillaga”. (Ünnepi kalendárium II. Internetes változat. http://209.85.135.104)

Már a pogány korban őszkezdő napnak tartották szeptember nyolcadikát, de egyes vidékeken, például a Csallóközben dologtiltó nap is volt ez: az asszonyoknak, lányoknak nem volt szabad munkát végezniük, különösen a szövést és a fonást tiltották. E napon léptek szolgálatba a cselédek, s az ünnep délutánján kezdték a dióverést is. (Marczell 1997,71)

Az ünnep magyar elnevezése a XV. századtól ismert, s Kisasszony napja a búcsújárásoknak is kedvelt időpontja volt. A somogyiak andocsi búcsújárásáról Király Lajos számol be. A 30-40 kilométeres távolságot sokan gyalog tették meg. Elöl vitték a templomi keresztet, utánuk következet a menetet vezető pap a kántorral, majd a férfiak, gyerekek s az asszonyok. Az útszéli kereszteknél és a templomoknál a magukkal vitt keresztet meghajtották. A búcsújáróhelyről egy ferences atya jött fogadni őket. (1995,81)

A csallóközi falvakból a Szent Antal-i búcsúba vonultak nagy „proseccióval”. (Marczell 1997,71) Az Ipoly mentéről több helyre is elmentek Kisasszony napján búcsúba. A régi Esztergom megyében, a Garam alsó folyásánál fekvő Bény is kedvelt búcsújáróhely volt, ahová pünkösdkor és Kisasszonykor is eljárt a környék népe. Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom közölte a búcsúsok itt énekelt egyik dalának szövegét, melynek első versszaka így hangzik: „ Kinyílott a legszebb virág/ A bényi szent kutacskánál./ Itt ragyog a legszebb rózsa,/ Boldogságos Szűz Mária.” (1991:99)

Jártak a búcsúsok Kisboldogasszonykor a Palócföldön jól ismert Mátraverebély-Szentkútra is. A Búcsújárók
A bajtai Kisboldogasszony-templom Csáky Károly felvételén
könyvében Krizisztom atya egy itt énekelt dal szövegét is közzétette. Ebből idézünk most néhány sort: „A szentkúti templom ajtaja megnyílott,/ Minket, bűnösöket magához fogadott. // Az oltár felett van Szentkútnak csillaga,/ Mátraverebélynek fehér lilioma.// Akinek szent nevét jöttünk köszönteni,/ Angyali énekkel Szüzet üdvözleni.// Üdvözlégy Szentkútnak tündöklő csillaga,/ Szép magyar hazánknak királyné asszonya.” (1991:194)

Közöl búcsús szövegeket Bálint Sándor is, mégpedig olyan változatokat, melyeket különösen a búcsújáró helyek Kisasszony éjszakáján való virrasztásain énekelték gyertyafény mellett. Az alábbi változatról írja, hogy az „Balassa-strófára szedett énekünk”, mely „egyaránt idézi az Énekek énekének és a magyar rokokónak világát”: „Ma született e világra/ Egy ékes kisasszonyság./ Kinek kebléből bimbódzik/ Fölséges nagy uraság./ Fellegek és az egek közt/ Ma tartatik vigasság, / Az angyalok énekelnek,/ Zengenek muzsik // Szent Dávidnak sok húrját/ Bár egyenként verhetném,/ Szűzanyám kis pólyácskáját/ Én azzal tisztelhetném./ Kisasszonynak, Máriának/ Versét énekelhetném,/ Bölcsőcskéjét vigadozva/ Örömmel rengethetném.” (http://209.85.135.104)

A Kisasszonyt dicsőítő imák, énekek megannyi változatát őrizték meg a ponyvakiadványok is. Ezek közül még ma is több található a búcsújáró vagy az ájtatosságokat végző asszonyok körében. A Paláston felbukkant kiadványok közt találtam például a jászladányi Orosz István gondozásában év nélkül megjelentetett Legszebb és legújabb Énekfüzetek a besnyei kisasszonyi, eger-szalóki csudálatos szűz Mária képe előtt című ponyvafüzetet. Az itt közölt második ének (dallama: Istentől elküldött immár a Messiás) első három versszaka így hangzik: „Örömnapra virradtunk, midnyájan vigadjunk,/ Mert ma nekünk született egy szép kisasszonyunk./ Názéret városában, szép piros hajnalban/ Érkezett e világra, Kisasszony, Mária.// Mint egy fényes szép rózsa, úgy nyílt ki számunkra,/ Szent Anna boldog anya szülte e világra./ Csillagoknál fényesebb, ékesebb orcája,/ Született Kisasszonyunk, mondjuk, alleluja.// Köszöntsük e kis lánykát, Isten szép leányát,/ Üdvözöljük Máriát, Jézus édes anyját./ Gyönyörködjünk mindnyájan ez ékes rózsában,/ A besnyei templomnak ékes csillagában.” (3.p.)

A Kisasszony napjára való éneket a jászárokszállási Varga Lajos írta, s Bagó Mártonnál jelent meg Budán 1888-ban. Az Üdvözletet zengjen ég s föld dallamára énekelt szöveg első fele így hangzik: „Kinyílott az égi virág aranybimbója,/ Feljött a siralomvölgyének hajnalcsillaga./ Szűz Mária megszületett, jertek, örvendjünk,/ Szent Anna és Joákimmal őt üdvözöljük.// Örvend az ég, vigad a föld e mai napon,/ Mert mennyei rózsa nyílott az arany ágon./ Arany bülcsőben nyugszik már az Isten anyja,/ Nagy örömmel ringatja boldog Szent Anna ( 1888:5 )

Ugyancsak Bálint Sándor foglalkozott behatóbban a Kisasszony-ábrázolásokkal s templomaink Kisasszony-patrocíniumával. Megemlíti például, hogy Mária születésének táblaképével találkozhatunk Eperjes szárnyas oltárain. Az ilyen témájú barokk ikonográfia számbavétele egyébként még késik, s a magyar emlékanyagot „meglepően soványnak érezzük”. Amennyiben azonban sok középkori templomtitulusról nem tudunk, „azt kell hinnünk, hogy hazai földön a Kisasszony kultusza, patrociniuma a reformáció és a hódoltság miatt kissé megkésve, csak a barokk időkben, de akkor már búcsújáróhelyienkről támogatva, annál káprázatosabb gazdagságban bontakozott ki.” (Ünnepi kalendárium II. http://209. 85.135.104)

Forrás: felvidek.ma/Csáky Károly