Konferencia imádság és szerzetesség kapcsolatáról

Konferencia imádság és szerzetesség kapcsolatáról

2015. február 7-én szombaton a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán „A Jézus-ima és a keleti szerzetesség – Imaélet a monostorban és azon kívül” címmel rendeznek konferenciát – adja hírül a főiskola.

A konferencián a keleti kereszténységből eredő Jézus-ima kialakulásáról, teológiai értelmezéseiről, hagyománytörténetének kérdéseiről, egykori és mai gyakorlatáról hangzanak el előadások, majd a hallgatók vetítés keretében megismerkedhetnek Egyiptom, Tur Abdin és a Kaukázus monostoraival.

A konferencia kísérőprogramja Fekete angyalok – monasztikus élet Áthoszon című fotókiállítás

Időpont: 2015. február 7.

Helyszín: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 1052 Budapest, Piarista köz 1.

A Jézus-imádság elmélkedési módszer, melynek célja Isten állandó jelenlétének átélése Jézus nevének ismétlésével. Ősformája meghatározott imádkozó testtartást is előír. Eredete történetileg homályos; feltehetően már a görög atyáknak volt tudomásuk hasonló indiai imamódszerekről (testi koncentráció, a légzéstechnika és a sűrűn ismételt imádságos szavak kapcsolata). A 4. századan tűnt fel első emléke a pontuszi Makáriosznál: „Úr Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam!” Küroszi Theodorétosz már a lélegzés szabályait is említi. A Jézus-misztika keleten túlzásba is fordult, nyugaton enyhébb formában jelentkezett Szent Bernátnál és Sziénai Szent Bernardinnál. A 20. század végén a keleti lélektani módszerek reneszánszával együtt újraéledt a Jézus-imádság is. Gyakorlói abból indulnak ki, hogy az értelem figyelme annál erősebb, minél nyugodtabb a test: az imádság alatt meghajolva kell ülni, az izmokat lazítani, a szív tájékára tekinteni, és ismételni a szavakat: „Úr Jézus, könyörülj rajtam.” Közben minden zavaró gondolatot kirekeszteni és Istenre ráhagyatkozni. A cél nem az eksztázis, hanem az értelem szabadsága és az akarat békéje Isten szavának/nevének igézetében.

Forrás: Magyar Kurír/ Magyar katolikus lexikon