Konkrét szeretet, szolgálat és készenlét- Ferenc pápa homíliája papoknak

Konkrét szeretet, szolgálat és készenlét- Ferenc pápa homíliája papoknak

Ferenc pápa, miután  szombaton reggel ellátogatott az Isteni Irgalmasság szentélyébe, átment a szintén Krakkó peremén épült közeli II. János Pál szentélyhez. A központban a templomon kívül létesítettek egy II. János Pálról elnevezett múzeumot, konferenciatermeket, zarándokházat és egy rehabilitációs központot. A 2013-2015 között épült templomban Ferenc pápa koncelebrált szentmisét mutatott be papok, férfi és nő szerzetesek és  szeminaristák részére.  Az Isteni Irgalmasságról vett votív mise latinul és lengyelül folyt. A pápát a mise elején Dziwisz krakkói bíboros érsek köszöntötte. A  felolvasott János-evangéliumnak (Jn 20, 19-31) három része: a feltámadt Jézus zárt ajtókon át megjelenik az apostoloknak; a hitetlen Tamás apostol vallomása; a János-evangélium záradéka.

Ferenc pápa e három mozzanathoz fűzte homíliáját: egy hely, egy küldetés, egy könyv. A feltámadt Jézus 8 nap után megjelenik a félelmükben bezárkózott apostoloknak és küldetést ad nekik: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket!” Jézus küld. Kezdettől fogva azt akarja, hogy az egyház lépjen ki zártságából a világ felé, hogy Őt kövesse, akit az elküldött, hogy szolgálja az embereket, nem pedig azért, hogy Őt szolgálják. Elküldi apostolait, és minden időkben tanítványait, hogy bátran hirdessék az örömhírt, terjesszék a Lélek erejében Isten megbocsátását és a békéjét szétvinni a világban. „Ez a küldetés ma nekünk is szól – folytatta Ferenc pápa. – Hogy is ne hallanánk Szent II. János Pál nagy felhívását: ’Nyissátok ki a kapukat!’  De a mi papi és szerzetesi életünkben  gyakran lehetnek kísértések, hogy bezárva maradjunk félelemből vagy kényelemből bezárva maradjunk, önmagukba vagy kis világunkba becsukódva. Jézus pedig világosan jelzi az egyenes irányt: kilépni önmagunkból. Retour-jegy néküli ez az utazás. Kilépni önmagunkból, elveszíteni életünket Őérte, követve az önátadás útját. Másrészt Jézus nem szereti a félig megtett utat, a két vágányú életet. Azt kéri, hogy lemondva saját biztonságunkról útra keljünk: egyedüli jutalmunk Ő lesz. Másképp kifejezve: Jézus legbensőbb tanítványainak  élete – mi is erre vagyunk hivatva: konkrét szeretet, vagyis szolgálat és készenlét.”

Ferenc pápa ezután a hitetlen Tamás apostol esetét idézte, aki kételkedett Jézus feltámadásában, majd az Úr sebeit érintve megvallotta: „Én Uram, én Istenem!”  A papokhoz és szerzetesekhez szólva így folytatta: „A makacsul kételkedő  apostol – tudta nélkül – nagy ajándékot adott nekünk: Közelebb visz bennünket Istenhez, aki nem rejtőzik el azok elől, akik keresik Őt. Megmutatja neki dicsőséges sebeit, érintheti Isten végtelen gyengédségét, jeleit annak, hogy mennyit szenvedett az emberek iránti szeretetből. Nekünk tanítványainak nagyon fontos, hogy emberségünket kapcsolatba hozzuk az Úr testével, vagyis hozzá vigyük bizalommal  és teljes őszinteséggel egész lényünket. Jézus, amint Szent Fausztina  mondta, örül, ha mindenről beszélünk neki, nem fárad bele, hogy halljon  életünkről, amelyet már ismer, várja hogy megosszunk vele mindent, elmondhatjuk neki még napjaink eseményeit is.(…) Mit kíván Jézus Szíve? Valóban neki szentelt személyeket, akik a Tőle kapott irgalomból élnek, hogy szétsugározzák azt együttérzéssel testvéreik felé. Jézus a gyengék iránti nyitott és gyengéd szíveket keres, tanulékony és átlátszó szíveket, akik őszinték azokkal szemben, akik az egyházban útjukon vezetik őket. A tanítvány nem habozik kérdéseket feltenni, bátran az Úr, képzői és elöljárói  elé viszi kételyeit, számítás és  habozás nélkül. A hű tanítvány gyakorolja a figyelmes és állandó megkülönböztetést, tudva, hogy a szívet naponta neveljük az érzelmektől kezdődően, hogy elkerüljünk minden kettősséget magatartásunkban és életünkben.”

Végül a pápa a János-evangélium záradékához fűzött gondolatokat: „Jézus még sok más csodát tett, amelyeket nem írtam meg ebben a könyvben.” Azt mondhatnánk, Isten irgalmasságának Evangéliuma nyitott könyv, fehér lapjaira még írhatjuk az Irgalmasság csodatetteit, a mi életünk üres lapjaira is írhatjuk naponta az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Vajon életünk  lapjai üresek maradnak? Mária, az Irgalmasság Anyja segítsen bennünket, hogy az irgalom evangéliumának élő írói legyünk, hogy rászoruló közeli és távoli testvéreink – betegek és menekültek – szenvedéseit enyhítsük. Ferenc pápa így fejezte be a papokhoz és szerzetesekhez intézett beszédét: „Kedves testvéreim! Mindannyian őrizzük meg szívünkben Isten Irgalmasság könyvének egy nagyon személyes lapját: ez a mi hivatásunk története, a szeret szava, amely magához vonzotta és átalakította életünket, és arra indított, hogy mindent elhagyva kövessük az Urat.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: REUTERS