Közös nyilatkozat a menekültek és bevándorlók humanitárius válságáról

Közös nyilatkozat a menekültek és bevándorlók humanitárius válságáról

Április 16-án Ferenc pápa, Bartholomaiosz pátriárka és Hierónümosz érsek közös nyilatkozatban fordult a görögországi Leszbosz szigetén a közvéleményhez, a politikai vezetőkhöz, a keresztényekhez, a vallási közösségekhez, a menekültekhez és a bevándorlókhoz.

A nyilatkozat magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük.

KÖZÖS NYILATKOZAT

Mi, Ferenc pápa, Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka, valamint Hierónümosz, Athén és egész Görögország érseke, találkoztunk Leszbosz görög szigetén, hogy kifejezésre juttassuk mély aggodalmunkat a számos menekült, bevándorló és menedékkérő tragikus helyzete miatt, akik konfliktushelyzetek és sok esetben életben maradásuk mindennapi fenyegetései elől menekülve érkeztek Európába. A világ közvéleménye nem hagyhatja figyelmen kívül ezt az óriási humanitárius válságot, amely az erőszak terjedése és a fegyveres konfliktusok miatt, vallási és etnikai kisebbségek üldözése és elzavarása, valamint családok otthonuktól való megfosztása miatt, az emberi méltóság és az ember alapvető jogainak és szabadságának megsértésével alakult ki.

A kényszerű elvándorlás és elköltözés tragédiája milliók életét érinti, és alapvetősen az emberiség válsága, amely szolidáris, együttérző, nagylelkű választ, valamint azonnali és tényleges segítségnyújtást igényel. Leszbosz szigetéről felhívást intézünk a nemzetközi közösséghez, hogy adjon bátor választ, nézzen szembe ezzel a hatalmas humanitárius válsággal és az azt kiváltó okokkal: diplomáciai, politikai és karitatív kezdeményezésekkel és együttes törekvésekkel mind Közel-Keleten, mind Európában.

Mint egyházaink vezetőit össze köt bennünket a béke vágya, valamint az a törekvés, hogy a konfliktusoknak a párbeszéd és a megbékélés általi megoldását szorgalmazzuk. Miközben elismerjük az eddigi erőfeszítéseket a menekültek, a bevándorlók és a menedékkérők megsegítésére és a róluk való gondoskodásra, az összes politikai vezetőhöz fordulunk, hogy minden eszközt használjanak fel annak biztosítására, hogy az egyének és a közösségek, köztük a keresztények, hazájukban maradhassanak, és élvezzék azt az alapvető jogot, hogy békében és biztonságban éljenek. Sürgősen szélesebb körű nemzetközi egyetértésre és támogatási programra van szükség a jogállamiság fenntartására, az alapvető emberi jogok megvédésére ebben a tarthatatlanná vált helyzetben, a kisebbségek védelmezésére, az emberkereskedelem és embercsempészet elleni küzdelemre, az életveszélyes utak megszüntetésére, mint amilyenek az Égei- és az egész Földközi-tengeren át vezetnek, valamint biztonságos letelepedési eljárások kidolgozására. Ily módon képesek leszünk segítséget nyújtani azoknak az országoknak, amelyek közvetlenül részt vesznek oly sok szenvedő testvérünk és nővérünk szükségleteinek kielégítésében. Külön is kifejezzük szolidaritásunkat a görög néppel, amely saját gazdasági nehézségei ellenére nagylelkűen válaszolt erre a válságra.

Együtt ünnepélyesen kérjük a háború és az erőszak befejezését a Közel-Keleten, az igazságos és tartós békét, valamint a tisztes visszatérés lehetőségét azoknak, akik otthonukat elhagyni kényszerültek. Kérjük valamennyi vallási közösséget, hogy fokozza erőfeszítéseit mindenféle vallású menekült fogadására, segítésére és megvédésére, és hogy a segítségnyújtó szolgálatok, vallásiak és civilek, igyekezzenek összehangolni kezdeményezéseiket. Buzdítjuk az összes országot, hogy míg fennáll a bizonytalan helyzet, terjesszék ki az ideiglenes menedékjogot, adják meg a menekültstátuszt az arra jogosultaknak, és fokozzák erőfeszítéseiket, hogy segítséget nyújtsanak, és együttműködjenek minden jóakaratú férfival és nővel annak érdekében, hogy a fennálló konfliktusok gyorsan véget érjenek.

Európa ma a II. világháború óta az egyik legsúlyosabb humanitárius válsággal áll szemben. E súlyos kihívással való szembenézéshez azzal fordulunk Krisztus minden tanítványához, hogy emlékezzenek az Úr azon szavaira, amelyek alapján egy napon majd megítéltetünk: „Éhes voltam, és adtatok ennem, szomjas voltam, és adtatok innom, idegen voltam, és befogadtatok, nem volt ruhám, és felöltöztettetek, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek. […] Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,35–36.40).
A magunk részéről, a mi Urunk, Jézus Krisztus akaratának engedelmesen, határozottan és egész szívünkből úgy döntünk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az összes keresztény közötti teljes egység előmozdítására. Ismét meggyőződéssel kijelentjük, hogy a „kiengesztelődéshez hozzátartozik [a keresztények számára], hogy előmozdítsuk a szociális igazságosságot egy-egy népen belül és a népek között egyaránt. […] Szeretnénk közösen hozzájárulni ahhoz, hogy a bevándorlók, a menekültek és a menedékkérők, nők és férfiak, Európában emberséges és méltó fogadtatásra találjanak” (Ökumenikus Charta, 2001). Azzal, hogy védelmezzük a menekültek, a menedékkérők, a bevándorlók és a társadalmainkban peremre szorult sok-sok ember alapvető emberi jogait, az szándékunk, hogy teljesítsük az egyházak szolgáló küldetését a világban.

Mai találkozónk célja, hogy bátorságot és reményt öntsünk azokba, akik menedéket keresnek, és mindazokba, akik fogadják és segítik őket. Buzdítjuk a nemzetközi közösséget, hogy az emberéletek védelmét kiemelt fontosságú feladatnak tartsa, és minden szinten befogadó stratégiát támogasson, mely kiterjed az összes vallási közösségre. Mindazoknak a szörnyű helyzete, akiket a mostani humanitárius válság sújt, köztük sok keresztény testvérünké és nővérünké, megkívánja, hogy állandóan imádkozzunk értük.

Leszbosz, 2016. április 16.

Forrás és fotó: Magyar Kurír