Külhoni Magyarságért Díj Puss Sándornak

Külhoni Magyarságért Díj Puss Sándornak

Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár augusztus 19-én, pénteken délelőtt Szent István király ünnepe alkalmából a budapesti Szentháromság téren található Magyarság Háza aulájában adja át a Külhoni Magyarságért Díjakat, többek között Puss Sándor felvidéki jezsuita szerzetesnek.

A csallóközcsütörtöki születésű Puss Sándor az egyetlen felvidéki magyar jezsuita szerzetes. A Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja egész eddigi életét és szerzetesi hivatását a rászorulók és a fiatalok megsegítésének szentelte. Jezsuita szerzetesként sokrétű szociális munkát folytat, gyermekotthonokban élő gyerekekkel és szenvedélybetegekkel foglalkozik. Az általa indított Jóindulat – Dobroprajnosť polgári társulás különböző jótékonysági tevékenységeket folytat Szlovákiában és a határokon túl is. Lelkészi munkája mellett szívügye volt a Családlánc-mozgalom felkarolása, és már számos kiadványt is megjelentetett.

Sándor atya pár héttel ezelőtt ünnepi szentmisével és könyvbemutatóval búcsúzott Nyugat-Szlovákiától, ugyanis három évnyi szolgálat után Ekecsről Kassára helyezte át rendi elöljárója. Saját bevallása szerint örömmel fogadta a szolgálatot, hiszen az ukrán határ közelében sokat tud segíteni a kárpátaljai testvéreknek is, ugyanakkor Pozsonyba mindig szívesen tér majd vissza. A pozsonyi ferencesek templomában tartott búcsú során az ellenséggel szembeni harc helyett a jó iránti elköteleződésre hívta fel a figyelmet. A jezsuita szerzetes prédikációjában úgy fogalmazott: nehéz napjainkban igazi példaképeket találni, ezért fontosnak tartotta és tartja azok tudatos felkutatását. A Csallóközi GPS című felvidéki útikönyve is ezt a célt szolgálja.

„Olyan személyekre mutatunk rá, akik feledésbe merültek, vagy feledésbe fognak merülni, ha nem figyelünk oda jobban, ha nem állítunk nekik emléket, ha nem emlékezünk meg róluk. Vannak köztünk valóban szent életű emberek: tanárok, pedagógusok, nemcsak papok, szerzetesek. Irányt mutatok, hogy ott valami van, hogy oda érdemes odamenni, ott van egy márványtábla, ott van egy fa, ott van egy fakereszt, amely épp száz éves, ott van egy régi templom, hogy keressenek, kutassanak. Igazából fiataloknak írtam ezt a GPS könyvet, a csallóközit, hogy kedvük támadjon odakerékpározni, odautazni és rákérdezni, utánanézni komolyabb könyvekben“ – nyilatkozta portálunknak új kötete bemutatója kapcsán, amelyben tehát olyan személyekről, helyekről, eseményekről emlékezik meg, amelyeket kötelező lenne ismerni, de az interneten nem találhatók meg.

Puss Sándor számára fontos kutatási helyszín a szülőföldje. A Pozsonyi Magyar Intézetben bemutatott kiadványának alapjára is így bukkant rá. A Náray György és Krónikája című kötet egy 1677-es krónika néhány fejezetét ismerteti magyarul. A Csallóközcsütörtökben általa megtalált eredeti Náray-krónika érdekessége, hogy a latin mellett egy oldalnyi magyar szöveg is található benne. Nagy valószínűséggel ez a Csallóköz legrégebbi írásos feljegyzése. Sándor atyát annyira elvarázsolta a régi kötet, hogy célul tűzte ki az egész krónika lefordítását. Ehhez lelkes követőket vár, hiszen a Csallóközről további értékes információkat tartalmaz a mintegy 100 évet felölelő emlékirat.

Sándor atya Ekecsen is sokrétű áldásos tevékenységet folytatott. Létrehozott egy antik könyvtárat, kezdeményezése nyomán elkészült az ifjúsági múzeum is, s emellett Szilason hozzájárult a Pázmány Emlékház megnyitásához. „A faluban soha nem volt se templom, se kápolna – tehát építettünk egyet, ami egyben a falu dísze is lett, ezzel emléket állítva egyrészt dr. Pázmány Zoltánnak, akinek 1948-ig itt volt a kúriája, valamint Pázmány Péternek is, ez viszont nekem volt hosszú évek óta a szívügyem“ – nyilatkozta a Hírek.sk-nak mindezekről. Azt is elárulta, hogy lelkészi munkája mellett évek óta többedmagával együtt egy olasz közösségben szenvedélybetegekkel foglalkozik.

Forrás és fotó: hirek.sk