Ne álljunk ellen a Szentléleknek!

Ne álljunk ellen a Szentléleknek!

Őrizkedjünk a Szentlélekkel szembeni ellenállás bűnétől

„Őrizkedjünk a Szentlélekkel szembeni ellenállás bűnétől, ellenben legyünk mindig nyitottak Isten meglepetéseire!” – áll Ferenc pápa hétfő reggeli homíliájának a középpontjában. A Szent Márta ház kápolnájában bemutatott szentmise olvasmánya (ApCsel 11,1-18) elmondja Szent Péter és az első keresztény közösség között támadt nézeteltérést az egyház pogányok felé nyitása tekintetében.

A Szentlélek az Isten ajándéka, és a mi Atyánk mindig meglep bennünket

A Szentlélek mozgatja az egyházat, a keresztény közösséget, csodákat tölt be, új dolgokat művel, de vannak, akik félnek az egyháznak ezektől az újításaitól. A Szentlélek az Isten ajándéka, és a mi Atyánk mindig meglep bennünket. Hogy miért? Mert az Isten élő Isten, aki köztünk lakik, aki mozgatja a szívünket. Olyan Isten, aki az Egyházban van, velünk jár és ezen az úton mindig meglepetést hoz. Így amilyen leleményességgel teremtette ezt a világot, olyan leleményességgel teremti újjá a napjainkat. Isten az, aki meglep bennünket – hangsúlyozta a pápa.

Te Péter, az egyház Sziklája, hova viszel minket?       

Éppen ez az, ami nehézséget teremt, mint Péter esetében is, akinek a többi apostol szemrehányást tesz, amikor megtudták, hogy „a pogányok is befogadták az Isten Igéjét”. Szerintük Péter apostol túl messzire ment és szemére vetették, hogy „ez egy botrány”, egészen odáig menően: Te Péter, az egyház Sziklája, hova viszel minket?

Péter képes befogadni Isten meglepetéseit

Péter erre válaszként elmondja a látomását, Istennek a jelét, ami őt egy bátor döntésre vezeti. Péter képes befogadni Isten meglepetéseit. Az Úr számos meglepetése előtt az apostoloknak össze kellett jönniük, hogy megegyezésre jussanak, merre akarja az Úr őket tovább vinni. Mindig, a prófétáktól kezdve ma is létezik a bűn, hogy ellenállunk a Szentléleknek. Pontosan ez az a bűn, amit István diakónus a főtanács tagjai szemére vet: Ti és az atyáitok, mindig ellenálltatok a Szentléleknek. Ezzel szemben ők: Nem, nemde ezt mindig is így csinálták és most is így kell csinálni?! Ne gyere nekünk most ezekkel az újdonságokkal! Péter, légy nyugodt, vegyél be egy tablettát és akkor megnyugszol, légy csak nyugodt! Ám ez bezárkózás Isten Szava előtt! Az Úr a zsoltáros szavával így beszél a néphez: „Meg ne keményítsétek a szíveteket, mint atyáitok tették!”.

A „De eddig mindig így volt!” ellenkezés megöli a szabadságot, megöli az örömet, megöli a Szentlélek iránti hűséget

Ferenc pápa a napi evangélium Jó Pásztorról szóló képével (Jn 10,1-10) folytatta. Amit az Úr akar, abban áll, hogy vannak más népek, más nyájak, melyek nem tartoznak oda, de végül egy nyáj lesz és egy pásztor. Ezeket pogányoknak elítélték, mint átkozottak, és amikor megtértek, akkor is csak másodosztályú hívőknek tekintették, még ha nem is mondták, de valójában ez volt. A bezárkózás, az ellenállás a Szentlélekkel szemben, mindig ezzel a mondattal végződik, ami megállít téged: „De eddig mindig így volt!” Nos, ez az, ami öl! – állapította meg a pápa. Ez megöli a szabadságot, megöli az örömet, megöli a Szentlélek iránti hűséget, mely mindig előremutató módon cselekszik és előre viszi az Egyházat.

Az eszköz, amit a Szentlélek ad meg nekünk, a megkülönböztetés

De honnét tudom én – tette fel a kérdést a pápa –, hogy egy dolog a Szentlélektől van, vagy pedig evilágtól, a gonosz lélektől? Kérni kell a megkülönböztetés kegyelmét – tette hozzá a pápa. Az eszköz, amit a Szentlélek ad meg nekünk, a megkülönböztetés. Különbséget tenni minden dologban, hogy miként is kell eljárni. Ezt tették az apostolok: összejöttek, megbeszélték és meglátták, mi a Szentlélek útja. Azok ellenben, akik nem rendelkeztek ezzel az adománnyal és nem is kérték, azok lezártak, bezárkóztak.

A hit noha nem változik s ugyanaz marad, mégis mozgásban van, növekszik és tágul  

Nekünk keresztényeknek – folytatta a pápa – megannyi újdonság között tudni kell megkülönböztetni egyik dolgot a másiktól, megkülönböztetni az újdonságot, az új bort, amit az Úr ad, attól, amit evilág lelke ad, azt az újdonságot, ami az ördögtől jön. A hit nem változik. A hit ugyanaz marad. De mozgásban van, növekszik és tágul. Az első századok egyik szerzetesének, Lerinumi Szent Vincének tanítását idézte végül a pápa: „Az egyház igazságai előre haladnak, megszilárdulnak az évek alatt, tovább fejlődnek az időben, elmélyülnek a korral, azért, hogy erősebbek legyenek az idő múltával, kitáguljanak az időben és hogy az egyház idejével mind jobban tökéletesedjenek” – zárta homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmisén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: EPA