„Nem törődhetünk bele egy keresztények nélküli Közel-Keletbe” – Ferenc pápa és Bartolomeosz pátriárka közös nyilatkozata

„Nem törődhetünk bele egy keresztények nélküli Közel-Keletbe” – Ferenc pápa és Bartolomeosz pátriárka közös nyilatkozata

Mi, Ferenc pápa és I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárka kifejezzük mély hálánkat Istennek ennek az új találkozásnak az ajándékáért, amely lehetővé teszi, hogy a szent szinódus tagjainak, az ökumenikus pátriárkátus klérusának és híveinek jelenlétében közösen ünnepeljük Szent András, az első meghívott és Péter apostol testvére ünnepét. Az apostolok emlékezete, akik hirdették az evangéliumi jó hírt prédikációjuk és vértanúságuk révén, megerősíti bennünk a vágyat, hogy továbbra is együtt haladjunk abból a célból, hogy szeretettel és bizalommal leküzdjük az akadályokat, amelyek még megosztanak bennünket.

A májusi jeruzsálemi találkozás alkalmából, amikor megemlékeztünk tiszteletreméltó elődeink, VI. Pál pápa és Athenagorász ökumenikus pátriárka történelmi öleléséről, közös nyilatkozatot írtunk alá. Ma, egy újabb testvéri találkozás örömteli alkalmából, ismételten le akarjuk szögezni közös szándékainkat és aggodalmainkat.

Kifejezzük őszinte és szilárd szándékunkat, Urunk, Jézus Krisztus akaratának engedelmeskedve, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a minden keresztény és főleg a katolikusok és ortodoxok közötti teljes egység előmozdítása terén. Támogatni kívánjuk továbbá a teológiai párbeszédet, amelyet a Nemzetközi Vegyes Bizottság kezdeményezett. A bizottságot pontosan 35 évvel ezelőtt Dimitriosz ökumenikus pátriárka és II. János Pál pápa itt, Fanarban hozta létre. Jelenleg azokkal a legnehezebb kérdésekkel foglalkozik, amelyek megosztottságunk történetét megjelölik, és amelyek figyelmes és elmélyült tanulmányozást igényelnek. Ebből a célból, mint az egyház Főpásztorai, buzgó imáinkról biztosítjuk a híveket, arra kérve őket, hogy csatlakozzanak hozzánk a közös fohászban: „Legyenek mindnyájan egy, hogy a világ higgyen” (vö. Jn 17,21).

Kifejezzük közös aggodalmunkat Irak, Szíria és az egész Közel-Kelet helyzetéért. Egységesek vagyunk a béke és a stabilitás utáni vágyban és abban az akaratban, hogy előmozdítsuk a konfliktusok megoldását a párbeszéd és a kiengesztelődés révén. Elismerjük a térség megsegítésére irányuló eddigi erőfeszítéseket, ugyanakkor felhívást intézünk mindenkihez, akik felelősek a népek sorsáért, hogy fokozzák elkötelezettségüket a szenvedő közösségek érdekében és tegyék lehetővé, hogy ezek a közösségek, beleértve a keresztényeket is, szülőföldjükön maradhassanak.

Nem törődhetünk bele egy keresztények nélküli Közel-Keletbe; ők kétezer év óta ott vallják meg Jézus nevét. Számos fivérünket és nővérünket üldöznek, és erőszakkal arra kényszerítenek, hogy elhagyják otthonukat. Valósággal úgy tűnik, hogy az emberi élet elveszítette értékét, a személynek nincs többé jelentősége, és fel lehet áldozni egyéb érdekekért. És mindezt tragikus módon sokak közönyösen szemlélik. Mint ahogy Szent Pál emlékeztet rá: „ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi (1Kor 12,26)”. Ez a keresztény élet törvénye és ebben az értelemben mondhatjuk, hogy létezik a szenvedés ökumenizmusa is. Mint ahogy a vértanúk vére az egyház erejének és termékenységének magva volt, így a mindennapi szenvedésben való osztozás is lehet az egység hatékony eszköze. A keresztények rettenetes helyzete és mindazoké, akik szenvednek a Közel-Keleten, nem pusztán állandó imát igényel, hanem megfelelő választ is a nemzetközi közösség részéről.

A nagy kihívások, amelyekkel a világnak a jelenlegi helyzetben szembe kell néznie, minden jóakaratú ember szolidaritását igénylik. Ezért tehát elismerjük az iszlámmal való építő párbeszéd előmozdításának jelentőségét is, amely a kölcsönös tiszteleten és barátságon alapul. Közös értékektől ösztönözve és őszinte testvéri szeretet által megerősödve, muzulmánok és keresztények arra kaptak meghívást, hogy működjenek együtt az igazságosság, a béke, valamint minden személy méltósága és jogai tiszteletben tartásának érdekében, különösen azokban a régiókban, ahol egykor évszázadokon át békésen együtt éltek és most tragikusan együtt szenvednek a háború borzalmai miatt. Továbbá, mint keresztény vezetők, minden vallási vezetőt arra buzdítunk, hogy folytassa és erősítse meg a vallásközi párbeszédet és tegyen meg minden erőfeszítést a személyek és a népek közötti béke és szolidaritás kultúrájának építésére.

Emlékezzünk minden népre, amely háború miatt szenved. Különösképpen imádkozzunk az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező Ukrajna békéjéért, és felhívást intézünk a konfliktusban érdekelt felekhez: keressék a párbeszéd és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának útját, hogy véget vessenek a konfliktusnak, és lehetővé tegyék minden ukrajnai számára a harmonikus életet.

Gondolatban egyházaink minden hívéhez fordulunk, a világ bármely részén is éljenek. Üdvözöljük és Krisztus, a mi Üdvözítőnk gondjaiba ajánljuk őket, hogy fáradhatatlan tanúi lehessenek Isten szeretetének. Emeljük fel buzgó imánkat az Úrhoz, hogy megadja az egész emberi családnak a szeretetben és egységben megvalósuló béke ajándékát.

„A Békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények közt békét. Az Úr legyen mindnyájatokkal” (2 Tessz 3,16) – zárul Szent Pál a tesszalonikaiakhoz írt második levelének soraival Ferenc pápa és I. Bartolomeosz pátriárka közös nyilatkozata.

Kép: bonumtv.hu

Forrás: Vatikáni Rádió