Nincs valódi alázat megaláztatások nélkül

Nincs valódi alázat megaláztatások nélkül

Az alázat nem abból áll, hogy lehajtott fejjel közlekedünk, egyfajta kész viselet módjára, ez nem hoz üdvösséget. Az alázat útja a megaláztatások elviselése Dávid király nyomán, akinek életútjáról elmélkedett Ferenc pápa hétfőn reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Ebben a mondatban foglalhatjuk össze a pápa homíliáját: Nincs valódi alázat megaláztatások nélkül.

A nemes szívű Dávid is bűnös ember volt

Dávid nagyszerű ember volt: legyőzte a filiszteust, nemes lelkű volt, mert kétszer is megölhette volna Sault, de nem tette. Emellett azonban bűnös is volt, súlyos bűnök száradtak a lelkén: házasságtörés Bethsabéval, majd férje, Uriás megölése. Az egyház mégis szentként tiszteli, mert hagyta, hogy átalakítsa őt az Úr, hagyta, hogy megbocsásson neki; megbánta bűnét, és ezért a nem egyszerű képességért (tiszteli szentként az egyház – a szerk.), hogy bűnösnek ismerte el magát: „Bűnös vagyok”.

A megalázott Dávid, aki hagyta magát sértegetni

A mai liturgia olvasmánya (2Sám 15,13-14.30;16,5-13a) Dávid megaláztatásáról szól, akinek fia, Absalom fellázad ellene. Éppen ő, a saját fia, aki belőle származik. Abban a pillanatban Dávid nem saját bőre mentésére gondol, hanem arra, hogy megmentse népét, a templomot, a frigyládát. És menekül: ez a gyávának tűnő tett valójában bátor – emelte ki a pápa. Sírt, betakarta fejét és mezítláb ment. A nagy Dávidot azonban nemcsak a vereség és a menekülés alázza meg, hanem az átok is. Menekülés közben egy férfi, Semei megátkozza. Így gyalázkodik ellene: „Megbosszulta az Úr rajtad Saul egész házának vérét, amiért betolakodtál helyére a királyságba. De most az Úr Absalom fiad kezébe adta a hatalmat. Ugye most szorongat a nyomorúság? De úgy kell neked, mert vérszopó vagy.” Dávid nem bántja, holott emberei védelmére sietnének, mondván: Hadd átkozódjon, mert az Úr akarata szerint cselekszik, és hátha ez az átok megindítja az Úr szívét és áldásra fordítja azt.

Az alázat nem lehajtott fejet jelent

Az olvasmányból tudjuk, hogy Dávid az Olajfák hegyének emelkedőjén igyekezett fölfelé – ez Jézus próféciája, aki fölmegy a Kálváriára, hogy odaadja életét: meggyalázva, magára hagyva. Ez utalás Jézus alázatosságára – magyarázta a pápa. Olykor azt gondoljuk, hogy az alázat azt jelenti, hogy nyugodtan megyünk, akár lehajtott fejjel a padlót nézve… de a disznók is lehajtott fejjel járnak: ez nem alázat. Ez tettetett alázat, „prêt-à-porter” kész viselet, ami se nem üdvözít, és se nem őrzi meg a szívet. Jó tehát, ha mi is erre gondolunk: nincs valódi alázat megaláztatás nélkül, és ha te nem vagy képes eltűrni, elhordani a válladon egy megaláztatást, akkor nem vagy alázatos: úgy teszel, mintha, de nem vagy az.

A helyes út a megaláztatás reménnyé változtatása

Dávid vállára veszi bűneit. Dávid szent. Jézus, Isten szentségével igazán szent – mondta a pápa, majd hozzátette: Dávid bűnös, Jézus azonban csak a mi bűneinket hordozza. Viszont mindkettőt megalázzák. Mindig ott van a kísértés, hogy harcoljunk az ellen, aki rágalmaz minket, az ellen, aki megaláz, szégyenbe hoz minket, mint ez a Semei. Dávid pedig azt mondja: Nem. Az Úr azt mondja: Nem. Nem ez az út. Az út az, amin Jézus jár, Dávid jövendölésében: elviselni a megaláztatásokat. „Hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, és jóra fordítja ezt a mai átkot”.

Az aranyszabály: nincs alázat megaláztatás nélkül

Ferenc pápa ugyanakkor rámutatott: az alázat nem az, amikor a sértés láttán azonnal igazoljuk magunkat, mindig jónak tűnve. Ha nem vagy képes megélni egy megaláztatást, akkor nem vagy alázatos. Ez az aranyszabály. Kérjük az Úrtól az alázat kegyelmét, megaláztatásokkal együtt. Volt egy apáca, aki azt mondta: „Igen, én alázatos vagyok, de soha nem aláztak meg!” Pedig nem így van, nincs igazi alázat megaláztatás nélkül. Kérjük ezt a kegyelmet. És ha valaki bátor, Szent Ignác tanítása szerint kérheti az Urat, hogy küldjön neki megaláztatásokat, hogy jobban hasonlítson az Úrhoz – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió