Október 16. – Alacoque Szent Margit Mária szűz

Október 16. – Alacoque Szent Margit Mária szűz

 

 

29650D Alacoque Margit Mária 1647. július 22-én született egy francia faluban, Lauthecourban. 1655-ben meghalt Margit édesapja, és a család rendezetlen anyagi körülmények között maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, ahol azonban nem maradhatott hosszú ideig, mert súlyos beteg lett: gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, majd váratlanul és hirtelen felgyógyult.

 Közben a lauthecouri birtok kezelését Margit anyai nagybátyja vette kézbe, akinek családja cselédként bánt Margittal és édesanyjával. Édesanyja 1665-ben férjhez akarta adni, hogy kiszabadítsa ebből a kegyetlen helyzetből. Margitban gyermekkorától jámborság és a szemlélődő imádságra való hajlam mutatkozott, szerette a magányt és az egyedüllétet. Mikor a férjhezmenetel gondolata felmerült, imádságos élete elmélyült, és misztikus vonásokat kezdett mutatni. Néhány rendkívüli jelenség is mutatkozott már az életében, belső hangokat kezdett hallani, és látomásai voltak.

 1667-ben egy magánkinyilatkoztatás hatására elhatározta, hogy szerzetbe lép. Döntése ellenállásba ütközött édesanyja és nagybátyja részéről. Huszonkét évesen bérmálkozott, ekkor kapta második nevét: Mária. A kolostorba vonuláshoz végül 1671-ben kapott engedélyt, felvették a Paray-le-Monial vizitációs apácái közé jelöltnek. Két hónappal később beöltözhetett.

 A novíciátus ideje alatt tovább folytatódtak a belső életét kísérő rendkívüli jelenségek, és megszakítás nélkül Krisztus lelki látásában élt. Elöljáróit nyugtalanította állandó Istenbe-merültsége, a szünet nélküli, félig eksztatikus állapot, ezért komoly vizsgálatoknak vetették alá. Ezek sok megaláztatást jelentettek számára. Rendkívüli jelenségei miatt csak 1672. november 6-án tehetett fogadalmat.

 Három, az egész Egyházra nézve nagy jelentőségű kinyilatkoztatása volt:

 1673-ban az első látomásban Margit Jánosként az Úr keblén pihenhetett. Azután látta az isteni Szívet. Végül az Úr szólt hozzá, és Margit szívét lángra lobbantva átadta az isteni Szív fájdalmát Margitnak, amit ezután (különösen első péntekenként) sajgó fájdalommal érzett, azt hitte, hogy hamuvá ég.

 A második látomásban, 1674-ben az Üdvözítő ragyogó dicsőségben tűnt fel Margit előtt, és Szívét feltárva szólt hozzá. Kérte, hogy az emberek hálátlanságáért engeszteljen: minden első pénteken járuljon szentáldozáshoz, és minden csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy órát virrasszon. A jelenés megrázó hatása alatt halálosan beteg lett, ám amikor felgyógyulásáért imádkozott, hirtelen meggyógyult.

 Ettől kezdve felettesei nem nézték különcnek, hanem 1675 februárjában kapcsolatba lépett a jezsuita Claude La Colombiére atyával (1641–1682), a Szent Szív tisztelet későbbi nagy apostolával. 1684-ben látott napvilágot La Colombiére atya Retraite spirituelle (Lelki magábaszállás) című könyve, amely által széles körben ismertté váltak Margit Mária nővér magánkinyilatkoztatásai is. Ez a könyv jelentősen hozzájárult a Jézus Szíve-tisztelet elterjedéséhez.

 A harmadik jelenésben, 1675. június 16-án az Úr feltárta előtte szívét, és Szent Szívének tiszteletére külön ünnepet kért.

 Margit Mária nővér 1690. október 16-án halt meg. Értékes önéletrajzot hagyott hátra, amelyet 1685-ben írt, s csak a nővérek ügyességén múlott, hogy utolsó betegségében meg tudták menteni, ugyanis meg akarta semmisíteni.

 1864. április 24-én boldoggá, 1920. május 13-án szentté avatták. Ünnepét 1929-ben vették fel a római naptárba, október 17-re, majd 1969-ben Antiochiai Szent Ignác miatt egy nappal korábbra helyezték át.

kép: santiebeati.it

forrás: Magyar Kurír