Október 16. – Szent Hedvig szerzetesnő

Október 16. – Szent Hedvig szerzetesnő

 

 

00000131_n1 Bajoroszágban született 1174-ben. A sziléziai herceg felesége lett. Hét gyermekük volt. Sokat tett a betegekért és a szegényekért. Életrajzírói emberszeretetét és szociális érzékenységét emelik ki. Férje halála utána trebnitzi kolostorba lépett. 1243-ban halt meg, és IV. Kelemen pápa 1267-ben iktatta a szentek sorába.

 Hedvignek sokat kellett szenvednie életében. Hat gyermekét temette el; férje a gnieznói érsekkel való vitája miatt kiközösítve halt meg. Unokája, II. Boleszláv, aki “Kegyetlen Boleszláv” néven ismert a lengyel történelemben, saját testvérei, kolostorok, papok és saját népe elleni harcaival és megszámlálhatatlan erőszakos cselekményével keserítette a környezetét. Az egész vidék feljajdult, amikor Neumarktban a templomban és a temetőben nyolcszáz embert, férfiakat és nőket mészároltatott le válogatás nélkül.

 Hedvig különös szeretettel volt a szegények és a betegek iránt. Boroszlóban az ő kezdeményezésére nyitották meg Szilézia első ispotályát, amelyet a neumarkti leprás otthon követett. A legenda állandóan emlékeztet arra, hogy akkoriban – rendkívüli módon – Hedvig saját kezűleg szolgálta ki a szegényeket és a betegeket, maga osztotta ki az alamizsnát, s csak akkor bízta ezt másra, ha maga már nem boldogult a sok teendővel.

 A szegényekben is Krisztust szolgálta. Ez abban nyilvánult meg, hogy tizenhárom szegény állandóan volt a környezetében, akikkel egy asztalnál evett. Ezek a szegények akkor is követték, ha úton volt férjével az országban, s ha megérkeztek egy várba vagy más szálláshelyre, először mindig róluk gondoskodott. Nemegyszer a neki készített finom ételeket tálalta fel nekik. Ezért az udvari emberek körében elterjedt a mondás: “Inkább vagyok koldus a hercegnő asztalánál, mint vendég a hercegnél!”

 

kép: martinkertvaros-plebania.hu

forrás: szentkeresztplebania.hu