Október 8. – Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

Október 8. – Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

 

 

  szuzanya Szent István királyunk halála előtt a Boldogasszony oltalmára bízta az országot. A Szent Jobb tisztelete is ennek a felajánlásnak emlékét tartotta elevenen, hiszem Szent István ezzel a kézzel ajánlotta föl a magyar koronát Szűzanyánknak.. Sok középkori emlék is bizonyítja: mindig elevenen élt bennünk a tudat, hogy – elsőként Európában – Mária országa, Mária népe vagyunk. (Bajorország Patronája csak 1620 óta; a franciáknak is Notre-Dame, Miasszonyunk – 1638 óta; Ausztria 10 év múlva követte Franciaországot: 1647-ben III. Ferdinánd német-római császár Bécsben oszlopot állíttatott, amelynek fölírásában a Szent Szüzet Ausztria védasszonyának és különleges választott úrnőjének nevezte. A spanyoloknak pedig még később, a 18. században engedte meg XIII. Kelemen pápa, hogy nemzeti ünnepük a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe lehessen. Lengyelország királynője 1656-ban, Mexikó Patronája 1737-től. És a sort még lehetne folytatni.)

 Régi katolikus nemzeti himnuszunk, a “Boldogasszony, Anyánk” kezdetű ének refrénje: “Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról.” (Ezt az éneket/imát egy bencés szerzetes költhette valamikor, és Lancsics Bonifác jegyezte le 1714-ben). Veres Péter, a neves népi író és a parasztság politikusa mondta 1956 tavaszán: “Ezt a népet, a magyarságot történelme folyamán két ének: a “Boldogasszony anyánk és a “Te Benned bíztunk elejitől fogva” (zsoltár) tartotta meg.”

 Árpád-házi királyaink nagy Mária-tisztelők voltak, de az Anjou-származásúak is. Nagy Lajos fogadalmi templomaként épült idegenben Máriazell (2007-ben ünnepelte 850 éves fennállását. Az ünnepségen jelen volt XVI. Benedek pápa is.) Nagy Lajos támogatta lengyel királyként a magyar alapítású pálos remete-szerzetesek Lengyelországba települését, amelynek eredménye Czestochowa szentélye, sőt magának a “fekete Mária” kegyképnek is az eredete.

 Buda 1686. évi visszavételekor és a török kiűzésekor XI. Ince pápa üzenete volt a jelszó: “A Boldogságos Szűz ad segítséget!” Latinul: B eata V irgo D abit A uxilium! (A kezdőbetűk Buda nevét “adják”.) A mecsetként használt budavári Nagyboldogasszony-templomban a magyar győzelem után leomlott a fal, amelyet – védelmül – a Szűz Mária szobra elé emeltek. Így jelent meg a Szent Szűz diadalmas alakja. Mátyás királytól kezdve egészen 1849-ig majdnem kivétel nélkül a Patrona Hungariae képével ékesek a magyar fémpénzek. Ezeket “máriásoknak” hívták.

 A magyar hadilobogókon a Dózsa Györgyre bízott keresztes hadjáratból maradt ránk először Mária alakja. II. Rákóczi Ferenc, a “nagyságos fejedelem” zászlói közül kettőn is ott láthatták a Nagyasszonyt, de a hadbavonult főrendek is ilyen lobogók alatt harcoltak a törökök, majd a “németek” ellen. Az 1848/49-es csatákban Patrona Hungariae zászlói lobogtak, sőt még a kiegyezés után is több gyalogsági ezrednél is megmaradtak.

 A búcsújáró helyek kultusza bővelkedik a Mária-tiszteletben. Állandó fohászok, énekek szállnak a Patrona Hungariae-hez – mindmáig -, akihez bizalommal fordulhatunk.

 Tekintettel a magyarság állhatatos, évezredes Mária-tiszteletére, a szentatya, XIII. Leó pápa 1896-ban Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás kérésére, külön ünnepet engedélyezett a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Ekkor érte meg hazánk fennállásának  1 000. évfordulóját.

kép: vaciegyhazmegye.hu

forrás: iskolanoverek.hu