Özönvíz előtt – Leonardo DiCaprio teremtésvédelmi dokumentumfilmjéről

Özönvíz előtt – Leonardo DiCaprio teremtésvédelmi dokumentumfilmjéről

Tavaly októberben mutatták be a National Geographic megbízásából Fisher Stevens által rendezett és Leonardo DiCaprio közreműködésével készült „Özönvíz előtt” című természetvédelmi dokumentumfilmet.

A film, amelyben Leonardo DiCaprio az ENSZ békeköveteként bejárva a világot arra tesz kísérletet, hogy feltárja a klímaváltozás emberi tevékenységből származó okait, különlegesen mutatja be az Oscar-díjas színész természethez fűződő viszonyát, miközben objektív lehetőségeket vet fel a globális felmelegedés folyamatának visszafordítására.

Az Özönvíz előtt legnagyobb értéke, azon túl, hogy ismét felhívja a figyelmet az emberiség teremtett világ iránti felelősségére, az a sajátos nézőpont, amelyet Hieronymus Bosch németalföldi festőnek a madridi Pradóban látható festményén keresztül mutat be. A gyönyörök kertje, amely a narrátor DiCaprio elmondása szerint gyerekkorának meghatározó vizuális élményét jelentette, a teremtés folyamatát és annak három korszakát ábrázolja. Ez a képen ábrázolt történet kerül párhuzamba a filmben megjelenő pusztulástörténettel, amely a globális felmelegedés már világszerte érezhető hatásait mutatja be.

A dokumentumfilm készítőinek célja az emberi tevékenység káros hatásainak bemutatása mellett vázolni azon lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre állnak a változtatáshoz. Az Özönvíz előtt határozott állásfoglalás a fosszilis tüzelőanyag felhasználására épülő ipari-gazdasági berendezkedés ellen, és megpróbálja lerántani a leplet a politika, a tudomány és a gazdaság sokszor kusza és a hétköznapi ember számára átláthatatlan viszonyrendszeréről. Kiderül, hogy az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa pénzügyi érdekek miatt vonakodik a megújuló energiaforrásokba való invesztálástól.

A film tehát szembesítés, bemutatva például a grönlandi jégtakaró olvadását, az ott élőkkel készített interjúkon keresztül pedig rávilágít a Föld különböző társadalmainak (Kína, India) életszínvonalára, felmelegedéshez fűződő viszonyára, a megváltozott időjárás okozta károkra. Így például kitér a tengerszint emelkedésének súlyos problémájára, amely hosszú távon a csendes-óceáni szigetvilág eltűnéséhez vezet, és amelynek következtében emberek milliói válhatnak otthontalanná.

A globális felmelegedés összefüggéseit Piers Sellers asztronauta kutatásai nyomán ismerhetjük meg, aki létrehozott egy szimulációt, amely húsz műhold Földről közvetített adatain alapul. A szimulációnak köszönhetően lehetővé vált bolygónk teljes hőtérképének tanulmányozása, az áramlatok vizsgálata és a sarkköri jégtakarók olvadási folyamatának követése. Ennek alapján a kutató rávilágít, hogy a grönlandi jégtakaró olvadásával lassul a Golf-áramlat, amely így nem szállít elegendő meleget az Atlanti-óceánon keresztül, emiatt pedig Európában valószínűleg hidegebb lesz. A klímaváltozás miatt elmozdulnak az egyes légáramlatok is, egyre távolabb kerülve az egyenlítőtől, ami komoly szárazságot eredményez majd az egyébként is forró területeken. A globális felmelegedés következményei,  a jégtakarók olvadása, a tengerszint emelkedése, a Föld melegedése ellenére Piers Sellers bizakodó: van remény a folyamat visszafordítására. Jóllehet a jelenleg tapasztalható változások a vártnál gyorsabban zajlanak, a fosszilis tüzelőanyagok elhagyásával rövid ideig tartó melegedés után a hőmérséklet csökkenne – mutat rá a kutató a dokumentumfilmben.

A Földünk jelenlegi állapotát bemutató látlelet arra irányítja a figyelmet, hogy sürgősen cselekednünk kell. A szemléletmódváltás egyik alapjaként jelenik meg a filmben az az egy évvel ezelőtti találkozás, amikor Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Leonardo DiCapriót a Vatikánban. Az audiencia során az ismert színész környezetvédelmi kérdésekről cserélt eszmét a szentatyával, aki a 2015-ben kiadott Laudato si’ kezdetű enciklikájának egy példányát ajándékozta neki. Apostoli körlevelében a pápa Assisi Szent Ferencre hivatkozva így fogalmaz: „Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. […] Ha e nélkül az ámulatra és csodálkozásra való nyitottság nélkül közelítünk a természethez és a környezethez, ha a világgal való kapcsolatunkban többé nem beszélünk a testvériség és a szépség nyelvén, akkor az erőforrások uraként, fogyasztójaként vagy puszta kizsákmányolójaként fogunk viselkedni, és képtelenek leszünk határt szabni közvetlen érdekeinknek. Ha ellenben átérezzük, hogy szoros egységben vagyunk mindennel, ami létezik, a mértéktartás és a törődés magától megszületik. Szent Ferenc szegénysége és egyszerűsége nem merőben külső aszketizmus volt,  hanem valami gyökeresebb: lemondás arról, hogy a valóságot puszta használati tárggyá alakítsa, amely felett rendelkezni lehet.” (11.) A szentatya szavainak tükrében a film elején bemutatott képsorok új megvilágításba kerülhetnek. DiCaprio helikopteres útja során szemléli a magasból Kanada egyik olajgyárát, amely hatalmas pusztítást végez az általa birtokolt területen. A természet arca teljesen elveszíti eredeti formáját, szinte a felismerhetetlenségig eltorzul az olajfinomítókban végzett munka következtében. Ez a „felülről való” rápillantás az emberi tevékenység kártékonyságára egyben felidézi azt a természettől való távolságtartást is, amely a Ferenc pápa által leírt „természettel való szoros egység” ellentéte. A film jól érzékelteti a távolságnak és a közel lépésnek ezt az ellentétes dinamikáját, amelyet tehát felfedezhetünk a film eleji képsorokban, majd később abban az attitűdben, ahogyan Leonardo DiCaprio közel lép azokhoz az emberekhez, akik elszenvedik a természet változásait.

A film tehát egy torzult természeti képpel indít, mintegy annak az állapotnak a bemutatásával, amelyet a paradicsomból való kiűzetéssel is párhuzamba állíthatunk. „…az emberi létezés három, egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton alapszik. A Szentírás szerint a három életfontosságú kapcsolat megszakadt, de nemcsak külsőleg, hanem bennünk is” (41.) – írja a pápa. Az eltávolodás, a kiszakadás a természetből eredményezi tehát annak a látásmódnak az elveszítését, amelyet Ferenc pápa Assisi Szent Ferenc alakjához köt: a természet szépségeire való rácsodálkozás képességét. Az egyszerű jelenlétben megélt harmónia darabjaira hullik, a film tanúsága szerint már csak az ember és természet közötti szakadékot szemlélhejük. A visszatalálás a teremtett világ rendjébe nehéz, de nem lehetetlen: a Ferenc pápával való találkozás felidézése a filmben annak a megerősítése, hogy „a dolgokon lehet változtatni”, ahogyan azt a szentatya enciklikájában is hangsúlyozza.

A változtatás pedig mindig az egyénnel kezdődik, ahogyan arra az ENSZ békeköveteként DiCaprio is reflektál, összhangban Ferenc pápa felhívásával: „Új, egyetemes szolidaritásra van szükségünk.” (13.) E megállapítás nyomán fejti ki a pápa enciklikájában azt a gondolatot, hogy az embereknek mindenekelőtt egymással való kapcsolataikban kell új utakra lelniük, megváltoztatva a kommunikáció módját. A természetben tapasztalható pusztulás nem függetleníthető tehát a személyes kapcsolatoktól, attól, ahogyan egymás felé fordulunk, hiszen a távolsággal megváltozik a viszonyulásunk embertársaink szenvedéséhez is. A film ezzel összhangban bepillantást enged India nyomornegyedeibe és a szmogtól szenvedő kínaiak hétköznapjaiba is, hogy érzékeltesse a világban tapasztalható egyenlőtlenségeket. Mindannyiunkat ráébresztve, hogy a környezeti változások hatásait leginkább gyenge és szenvedő embertársaik életén keresztül próbálják megérteni.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Wga.hu