Palánki Ferenc az Ifjúsági Világtalálkozóról: A mindig fiatal egyház arca mosolygott rám Krakkóban

Palánki Ferenc az Ifjúsági Világtalálkozóról: A mindig fiatal egyház arca mosolygott rám Krakkóban

A magyar püspökök testületének ifjúságért felelős tagja is jelen volt a lengyelországi világtalálkozón.

Palánki Ferenccel személyes tapasztalatairól, az irgalom közelségéről és a rendezvény folytatásáról Gégény István készített interjút a SZEMlélek blognak.

– Számos beszámolót olvashatunk, fotókat láthatunk az Ifjúsági Világtalálkozón résztvevő fiataloktól a közösségi média közvetítésével. De vajon milyen élményeket gyűjtött egy püspök Krakkóban?

– Nehéz erre hirtelen válaszolni, annyi impulzus ért az elmúlt napokban: rengeteg találkozás, mosolyok. Az egyház arca mosolygott rám, egy mindig fiatal egyház arca. Fontos iránymutatást adnak Ferenc pápa elhangzott szavai, s bár együtt mutattam be vele szentmisét, ezer püspöktársammal koncelebráltunk, így tucatnyi méterekben volt mérhető a fizikális távolság közöttünk. Már ebbe is milyen szép belegondolni, hogy a világ püspökeinek egynegyede ott volt, egyazon helyen! A közel kétmillió fiatallal együtt közösen képviseltük az egyház egységét, gazdagságát, sokszínűségét. Itt van köztünk Krisztus – számomra ez volt a világtalálkozó legfőbb élménye és üzenete. Amikor szeretetben találkozunk egymással, valójában az Úrral találkozunk, hiszen Isten maga a szeretet. Ennek a milliónyi hívőnek a találkozása megidézte Isten Országát. Itt él bennem mélyen az az üzenet, amelyet a pápa a krakkói érsekség ablakából a fiatalokhoz intézett. Egy 24 éves grafikusról beszélt, aki súlyos betegsége miatt már nem érhette meg a vele való találkozást. Nem volt korábban túl közel Istenhez, amikor elvállalta a világtalálkozó grafikusi feladatát, de ez a megbízás, az, hogy Isten ügyéért fáradozott, megérintette a szívét. A pápa erre mutatott rá, hogy mind így haladunk a hitünkben előre, a szívünk megérintettsége vezet el minket Jézushoz. Igen, tragédiák is vannak, utalt rá a Szentatya. Pilinszky János ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy sokszor azt mondjuk, a világ tele van problémákkal. Nem – mondja a költő –, a világ nem problémákkal, hanem tragédiákkal van tele, ezekre pedig az irgalmasság lehet a helyes válasz.

– Ez az irgalmasság volt a mostani találkozó központi témája. Vajon be tudták-e fogadni a fiatalok azt a gondolatot, miszerint boldogok az irgalmasok?

– Hálás vagyok azoknak a püspöktestvéreimnek, akik a magyar katekézisek két helyszínén közel hozták az ifjúsághoz ezt az üzenetet. Én magam is két szentmisét mutattam be a magyar résztvevők körében, ezt a témát járta körül valamennyi beszéd. Azt próbálták a vezérgondolatok megfogalmazni, hogy az irgalmasság nem távoli fogalom, hanem mindannyiunk által megélhető valóság. A Világiak Pápai Tanácsa által összeállított koncepció mentén elsőként arra került a hangsúly, hogy most van az ideje az irgalmasságnak: ez a jubileumi év a leginkább alkalmas a kapcsolataink rendezésére. Továbblépve engedjük, hogy Isten irgalmassága megérintsen bennünket, akár tékozló fiúként élünk, akár az idősebbik testvérhez hasonlóan nehezen tudunk megbocsátani. A harmadik gondolat, felhívás arról szólt, hogy mi vagyunk az irgalmasság eszközei, az irgalom rajtunk keresztül valósulhat meg. Nagyon szépnek tartom ezt a gondolatfüzért, ahogy az Ószövetségtől az Újszövetségen át eljutunk a jelenig, saját életünkig. Úgy tapasztaltam a sok-sok beszélgetés, találkozás során, hogy a fiatalok megértették: az irgalom itt van, egészen közel hozzánk.

– Mit adhat egy ilyen hatalmas rendezvény azoknak, akik nem voltak jelen, legfeljebb távolról követték az eseményeket?

– Nagyszerű tanúságtétel egy ilyen világtalálkozó. Tanúság arról, hogy az egyház nem avítt intézmény, a kereszténység nem idejétmúlt, mintha az Isten valami régi törvényeket akarna a modern korra erőltetni. Ellenkezőleg: ez a rendezvény megmutatta, hogy Isten nem sajnálja az örömet tőlünk, nagyon szeret bennünket. A teremtés maga is az irgalmas szeretet megnyilvánulása, ahogy a megváltás sem úgymond kijár nekünk, hanem ajándékba kaptuk. Erről az ajándékról tett tanúságot a közel kétmillió ember Krakkóban.

– Az első ilyen találkozót Szent II. János Pál kezdeményezte, akinek szándéka szerint az utolsó nappal nem érnek véget ezek a programok, hiszen küldetésük van a résztvevőknek a világban. Hogyan folytatódik ennek szellemében az idei világtalálkozó?

– Ferenc pápa pontosan ugyanezt mondta a zárómisén: a világtalálkozó most kezdődik igazán, amikor ti, fiatalok hazamentek – adjátok tovább, amit kaptatok! Máris sok visszajelzés jutott el hozzám Facebookon és egyéb felületeken keresztül, s mindenki azt írja, milyen jó volt együtt lenni. Van, aki máris elkezdett félrerakni, hogy ott lehessen Panamában. Szerveződnek Magyarországon egyházmegyei utótalálkozók, s lesz egy központi esemény is szeptember 10-én a Margitszigeten. Ez egy nagy közös utótalálkozónak ígérkezik, ahol megoszthatják és megújíthatják élményeiket a résztvevők, amiből azok is meríthetnek, akik nem voltak ott Krakkóban. Együtt fogunk imádkozni a magyar fiatalokért. Nagy ünnep készülődik, ami azt üzeni, hogy a kereszténységünk csodálatos érték, nagyszerű életforma. Hitelesen megélve, fiatalos lendülettel lehet másoknak is továbbadni. Szép előzménye lesz ennek a programnak Teréz anya szentté avatása szeptember 4-én. A szeretet misszionáriusának élete hűen példázza, hogy mindannyian csodák között élünk.

Forrás és fotó: SZEMlélek