Pápai levél a casamari ciszterci bazilika felszentelésének 800. évfordulójára

Pápai levél a casamari ciszterci bazilika felszentelésének 800. évfordulójára

Pietro Parolin bíboros államtitkár a pápa legátusa

Ferenc pápa augusztus 25-én kelt levelében Pietro Parolin államtitkárt nevezte ki legátus-küldöttének a Rómától 100 kilométerre dél-keletre fekvő Casamari ciszterci monostor bazilikájának felszentelési évfordulójára. A latin nyelvű pápai levél megbízza a bíboros államtitkárt, hogy „a nyolcadik centenárium alkalmából a mindenható Isten iránti hálaadásképpen szentmisét mutasson be a bazilikában szeptember 15-én a századok során mutatott jótéteményeiért”.

Casamari pápai alapítás

Ferenc pápa megemlékezik „elődjéről, III. Honóriusz pápáról, aki 1217. szeptember 15-én személyesen szentelte fel a bazilikát a Boldogságos Szűz Mária valamint Szent János és Szent Pál római vértanúk tiszteletére, számos jelenlévő bíboros és püspök jelenlétében. A felszentelt templom a későbbi századok során nemcsak a saját tartományában, hanem Közép és Dél-Itáliában is nagy tekintéllyel sugározta széjjel a spirituális, morális és istentiszteleti értékeket. A szép épület a ciszterci szerzetesek lelkiségét tárja fel, imádságuk, énekük, elmélkedéseik nagyszerű tanúbizonyságát adva, mely rengeteg zarándok és látogató különleges csodálkozását váltotta ki”.

Pápák az alapkőletételnél és a felszentelésnél

A casamari monostor ház-története, a Cronaca casamarensis  így számol be az alapításról: „A casamari templomot 1217. szeptember 15-én szentelték fel Raniero da Ponza földesúr közbenjárására, aki aztán 1206-ban szentség hírében hunyt el. A templom alapkövét 1203-ban III. Ince pápa úr áldotta meg, Cencio Savelli bíboros támogatásával, akinek presbiter-kardinális címtemploma a római Caelius dombon a Szent János és Szent Pál római vértanúk tiszteletére emelt bazilika. Az alapkőmegáldás után a monostortemplomot pompásan felépítették, ám az 1216-ben elhunyt III. Ince helyett az időközben III. Honóriusz néven pápává választott egykori Cencio Savelli bíboros szentelte fel”.

A ciszterci rend fejlődése a pápák támogatásával

A római pápák kezdettől fogva előszeretettel támogatták a túl hatalmassá lett Cluny szerzetes-központ szellemiségéből 1098-ban kivonuló bencés reform-kezdeményezést. Ennek révén a molesmi Róbert és Alberik, valamint az angolszász Harding István szerzetesek vezette új és radikálisan elkötelezett megújulás a burgundiai Dijon környékén Citeaux-ban – latin nevén Cistertium, ahonnét a ciszterci név is ered – vert gyökeret. Amikor Szent Bernát csatlakozott az új rendhez, valójában annak lelkiségét mélyítette el, illetve szorgalmazta a ciszterci rend gyors elterjedését. Először Észak-Itáliában telepedtek meg, majd a Róma környéki Latium tartományban, ahol Fossanova, Casamari, Trisulti, Valvisciolo, Sora helyein építették fel az előszeretettel völgybe telepített monostoraikat.

Az elődök nyomdokain haladva

Kezdetben a ciszterci monostor alapítások gyakran hanyatló bencés kolostorok átalakításából születtek. Casamariban is hasonlóan alakult a helyzet, ahol Szent Benedek fiai 1003-ban telepedtek le, mégpedig egy régi római kori templom romjaira, ahol egykor Mars hadiistent tisztelték. A helység neve Gaius Marius hétszeres római konzulhoz kapcsolódik, aki a Krisztus előtti korban volt Silla ellenlábasa. Az ő nevét őrzi a Frosinonét Soráig összekötő út, a Via María, értsd máriuszi út, illetve saját háza, a Casa Marii, amelyből később a Casamari név született. 1140 és  1155 között érkeznek a casamari bencés kolostorba ciszterci szerzetesek, mégpedig közvetlenül a burgundiai anyamonostorok szervezésében. Ebből a jelenlétből született meg az igény a századforduló táján egy nagyobb kolostor alapítására, amire a mostani centenáriumi ünnepségsorozat emlékezik.

Jelenleg tizenhat szerzetes alkotja a casamari ciszterci közösséget  

A Casamari monostor a virágkorát a 13-14-15. században élet, majd hanyatlásnak indult. 1623-ban már csak nyolc ciszterci szerzetes élt a falai között, mígnem 1717-ben a reform-ciszterci rend, a trappisták kezébe került. A nagy francia forradalom alatt kirabolták és feldúlták. Az olasz állam születésével 1874-ben nemzeti emlékké nyilvánították, majd 1929-ben ismét elindult a ciszterci monasztikus élet, amikor Casamari az általa alapított monasztikus közösségekkel együtt önálló ciszterci kongregáció lett. Jelenleg tizenhat szerzetes alkotja a casamari ciszterci közösséget.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió