Reménységben lettünk megváltva

Reménységben lettünk megváltva

Ferenc pápa az idén első alkalommal tartotta szabad ég alatt, a Szent Péter téren a szokásos szerdai általános kihallgatást. Lehetővé tette ezt az enyhe idő, szükségessé pedig a nagyszámú zarándoksereg, mely nem fért volna el a VI. Pál teremben. A kihallgatáson részt vett Szederkényi Károly atya, a Budapest-gazdagréti Szent Őrangyalok templom plébánosa, egyházközségi küldöttség társaságában. A Szentatya a reménységről szóló katekézis sorozatában ezúttal ismét egy szentpáli tanítást választott mottóul: „a reménységben ismerjük el, hogy megváltottak vagyunk” (vö Róm 8,22-26).

Szent Pál a római levelében a megváltást az egész teremtés összefüggésében értelmezi: „Az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig, az emberrel együtt, aki a bensőjében hordozza Lélek zsengéjét, sóhajtozik és várja a fogadott fiúságot, teste megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli. Gyöngeségünkben azonban segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal”.

A teremtett világ nem saját tulajdonunk, ajándékba kaptuk

Ferenc pápa beszéde elején arra a helytelen emberi magatartásra utalt, mely a teremtett világot saját tulajdonának tekinti, amivel tetszése szerint bánhat, hiszen nem tartozik érte senkinek számadással. A páli szakasz azonban épp arra utal, hogy a teremtés Isten csodálatos ajándéka, amit azért bízott a kezünkre, hogy kapcsolatba lépjünk vele, ismerjük el benne szeretet-tervének lenyomatát és napról napra együttműködjünk vele.

Az emberi gőg, visszaélve a teremtéssel, szétrombolja azt

Amikor azonban az ember hagyja, hogy az önzés kisajátítsa, akkor azzal végzi, hogy mindent leront, még a rábízott legszebb dolgokat is. Ezt teszi a teremtett világgal is – emelte ki a pápa –, majd példaként szabadon hozzáfűzte, hogy a víz milyen gyönyörű és fontos teremtény, mégis, kizsákmányolva az ásványokat, beszennyezzük a vizet, elcsúfítjuk és szétromboljuk a teremtést. A bűn tragikus tapasztalatával megszakad az Istennel fennálló közösség, de megszakad a környezettel való eredeti kapcsolat is, elvesztjük kezdeti szépségünket és elcsúfítjuk a teremtést körülöttünk. Az emberi gőg, visszaélve a teremtéssel, szétrombolja azt – foglalta össze gondolatmenetét szabadon Ferenc pápa.

Bennünk a Szentlélek sóhaja, de már észleljük a húsvéti Feltámadás jeleit    

Az Úr azonban nem hagyja magára az embert és a megszabadítás, az egyetemes üdvösség új távlatát nyitja meg. Erről szól Pál apostol örömmel, amikor arra hív, hogy figyeljünk a teremtett világ sóhajtozásaira, hiszen körülnézve azt tapasztaljuk, hogy minden nyögdécsel, maga a teremtett világ egésze sóhajtozik, az ember is, benne pedig a szívében a Szentlélek sóhaja hallható. Ám ez a nyögdécselés nem egy terméketlen siránkozás, hanem annak a szülési fájdalmai, aki szenved ugyan, mert éppen új életet hoz a világra. Miközben a bűneink következményeit tapasztaljuk, tudjuk azt is, hogy az Úr megváltottjai vagyunk és már most szemlélhetjük és ízlelhetjük a húsvéti Feltámadás jeleit.

A Szentlélek ébren tartja bennünk a szívünk várakozását  

Ez a mi reménységünk – szögezte le a pápa, hozzátéve –, hogy noha megtapasztaljuk mi is a körülvevő rossz jeleit, de ezeket megtanuljuk húsvéti szemmel, a föltámadt Krisztus tekintetével olvasni. Ő pedig véglegesen meg akarja gyógyítani sebzett szívünket az irgalmával. A keresztény embert is csalódás éri, sokszor csak panaszkodunk, máskor szótlanul még azt sem tudjuk, hogy mit is kérjünk, de a Szentlélek mindig a segítségünkre jön reményünk sóhajával és ébren tartja bennünk a szívünk várakozását – fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AFP