Sík Sándor: Szél

Kövek felett, romok felett
Dalolnak füttyös friss szelek.

Fiatal szél hajnalba szól:
Föl emberek, a hegy dalol.

Föl emberek, az új nap ég,
Száz titkot rejt a messzeség.

Ott fönn az élet oly csodás,
Ott vár a boldog látomás.

Ott nyílt az ég, s az Úr közel.
Föl emberek, a nap tüzel.

A dél langyos szellője szól:
Ki fáradtál, most nyughatol.

Most tedd le békén terhedet,
Törüld le verítékedet.

Izzadtan ízlik a falat
Az Isten kék ege alatt.

Ő adja étked, italod
És szelíden rád mosolyog.

Az esti szél halkan dalol:
Most elpihensz és álmodol.

Ezüstfehér az éjszaka,
Csillog az álmok harmata.

A hűsen kéklő víz alól
A vízi sellők dala szól.

Fehér az ég a víz felett,
Mint tiszta lelkiösmeret.

Ezer tücsök mond halk mesét,
És halkan mondod: békesség.

És elnyugosznak a szelek.
Úr virraszt a föld felett.

[jegyzet]