Sose hunyjon ki szívünkben az Isten utáni nosztalgia: a pápa hétfő reggeli homíliája

Sose hunyjon ki szívünkben az Isten utáni nosztalgia: a pápa hétfő reggeli homíliája

Az Úr öröme a mi erősségünk, benne találjuk meg identitásunkat. Ezt állapította meg homíliájában Ferenc pápa, aki amerikai útja után, október elsején újrakezdte a Szent Márta-házban bemutatott szentmisék sorát. Ezen a napon tartja az egyház Lisieux-i Szent Teréz ünnepét, mely különösen kedves Jorge Mario Bergogliónak. A pápa aláhúzta, hogy egy kereszténynek sosem szabad elveszítenie az Isten utáni sóvárgást, különben a szívünk nem tud ünnepelni.

Izrael népe sok éves rabság után visszatér Jeruzsálembe. A Szentatya a napi olvasmányból kiindulva fejtette ki gondolatait a keresztény identitásról. Nehémiás könyve elbeszéli, hogy még a babiloni évek alatt sem feledkezett meg a nép a hazájáról. Sok esztendő telt el, mire elérkezett a várva várt visszatérés napja, Jeruzsálem újjáépítése. Nehémiás azt kéri Ezdrás írástudótól, hogy olvassa föl a népnek Mózes törvénykönyvét. A nép boldog, és örömében sír, mert hallotta Isten Szavát.

Az Úr öröme adja a mi erőnket

Hogy lehet ez? – kérdezte a pápa, majd így válaszolt: Egyszerűen ez a nép nemcsak rálelt városára, ahol született, Isten városára, ez a nép hallotta a törvényt, rátalált saját identitására, és ezért örvendezett és sírt. De örömkönnyeket hullatott, mert megtalálta saját önazonosságát, amit a deportálás évei alatt kicsit elveszített. Ne szomorkodjatok hát, mondja Nehémiás, mert az Úr öröme a ti erőtök. Az Úr ezt az örömöt adja nekünk, amikor rátalálunk identitásunkra. Ez az önazonosság elvész az út során, rabságaink, „öndeportálásaink” idején, amikor ide-oda építünk fészket, nem pedig az Úr házába. Megtalálni önmagunkat – ismételte a pápa.

Csak Istenben találjuk meg valódi identitásunkat

De hogyan találhatjuk meg saját önazonosságunkat? Amikor elveszted azt, ami a tiéd volt, a házadat, ami tényleg a sajátod volt, akkor nosztalgia támad benned és ez a vágyakozás újra elvezet az otthonodba. És ez a nép a nosztalgiával, amit érzett boldog volt és sírt örömében, mert a saját identitása utáni sóvárgása vezette vissza hozzá. Isten kegyelme ez – állapította meg a pápa. Ha mi tele vagyunk étellel, nem vagyunk éhesek. Ha kényelmesen, nyugodtan elvagyunk valahol, akkor nem érezzük szükségét annak, hogy máshová menjünk. És, kérdezem én – de jó lenne, ha mindannyian megkérdeznénk magunktól: Nyugodt vagyok, elégedett, nincs szükségem semmire – lelki értelemben gondolom – a szívemben? Kihunyt bennem a nosztalgia? Tekintsünk erre a boldog népre, amelyik sírt és örvendezett. Az a szív, amelyik nem érez nosztalgiát, az nem ismeri az örömet. És éppen az öröm adja a mi erőnket: Isten öröme. Az a szív, amelyik nem ismeri a nosztalgiát, nem tud ünnepelni. És ez az út, amelyet évekkel ezelőtt elkezdődött, ünnepben végződik.

Sose hunyjon ki szívünkben az Isten iránti nosztalgia

A nép örömujjongásban tört ki, mert megértette a neki hirdetett szavakat. Rátaláltak arra, amit a nosztalgia révén éreztek és tovább mentek: Kérdezzük meg magunktól, milyen az Isten utáni nosztalgiánk: elégedettek vagyunk, boldogok vagyunk így, vagy minden nap bennünk van a vágy, hogy tovább menjünk? Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy soha, soha, de soha ne hunyjon ki szívünkből az Isten utáni vágyakozás – fohászkodott végül a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió