Szégyenkezünk és remélünk – Ferenc pápa megrendítő imája a nagypénteki keresztút végén

Szégyenkezünk és remélünk – Ferenc pápa megrendítő imája a nagypénteki keresztút végén

A római Colosseumnál tartott nagypéntek esti keresztutat a szentatya imádsággal zárta. A Jézushoz intézett imádságban megvallja az Egyház tagjainak szégyenét és reményét.

A szentatya imáját teljes terjedelmében közöljük.

Ó, Krisztus, téged a tieid is magadra hagytak, elárultak, olcsón eladtak!

Ó, Krisztus, téged a bűnösök elítéltek, a vezetők halálra adtak!

Ó, Krisztus, téged megtépáztak testedben, tövissel koronáztak, bíborba öltöztettek!

Ó, Krisztus, téged megpofoztak és kegyetlenül átszögeztek!

Ó, Krisztus, téged lándzsával átdöftek, keresztülszúrták szívedet!

Ó, meghalt és eltemetett Krisztus, te vagy az élet és a létezés Istene!

Ó, Krisztus, egyetlen Üdvözítőnk, idén is szégyentől földre sütött szemmel, mégis reménykedő szívvel jövünk hozzád!

Szégyenkezünk a pusztítások, a rombolások, a hajótörések miatt, amelyek mindennapossá váltak életünkben.

Szégyenkezünk, mert nap mint nap ártatlanok vére folyik: nőké, gyermekeké, bevándorlóké, olyan embereké, akiket bőrszínük, nemzeti vagy társadalmi hovatartozásuk és benned való hitük miatt üldöznek.

Szégyenkezünk, mert Júdáshoz és Péterhez hasonlóan oly sokszor eladtunk, elárultunk és magadra hagytunk téged, hogy meghalj bűneinkért, mi pedig gyáván kibújtunk a felelősség alól.

Szégyenkezünk, mert csöndben lapítunk az igazságtalanságok láttán; mert lusta a kezünk, mikor adni kellene, de markolunk, amikor elvenni és megszerezni kell; mert harsány a hangunk, amikor saját érdekeink védelméről van szó, de félénk, amikor mások érdekeiért kellene szót emelni; mert gyors a lábunk a rosszra vivő úton, de megbénul a jó felé vezető úton.

Szégyenkezünk, valahányszor mi, püspökök, papok, megszentelt személyek megbotránkoztattuk és megsebeztük a te testedet, az Egyházat; és megfeledkeztünk első szeretetünkről, első lelkesedésünkről, teljes rendelkezésre állásunkról, és hagytuk berozsdásodni szívünket és megszenteltségünket.

Urunk, tele vagyunk hát szégyennel, de szívünk vágyakozik arra a bizakodó reményre, hogy te nem érdemeink, hanem egyedül irgalmad bősége szerint bánsz velünk; hogy árulásaink nem csökkentik végtelen szeretetedet; hogy a te anyai és apai szíved a mi keményszívűségünk ellenére sem feledkezik meg rólunk.

Biztos a reményünk abban, hogy nevünk bele van vésve szívedbe, és hogy szemed fényének tartasz minket.

Reméljük, hogy kereszted átalakítja megkeményedett szívünket hússzívvé, amely képes álmodni, megbocsátani és szeretni; és átalakítja keresztednek ezt a sötét éjszakáját feltámadásod tündöklő hajnalává.

Reméljük, hogy hűséged alapja nem a mi hűségünk.

Reméljük, hogy a keresztedhez hű férfiak és nők serege továbbra is hű marad, és úgy él, mint ízt adó kovász, és mint új távlatokat nyitó fény a sebzett emberiség testében.

Reméljük, hogy Egyházad iparkodik kiáltó szó lenni az emberiség pusztájában, hogy előkészítse dicsőséges eljöveteledet, amikor ítélsz majd élők és holtak felett.

Reméljük, hogy látszólagos veresége ellenére a jó győzni fog!

Ó, Úr Jézus, Isten Fia, megváltásunk ártatlan áldozata, szégyenkezve és reménykedve térdre borulunk királyi zászlód előtt, halálod és dicsőséged misztériuma előtt, vesztőhelyed előtt, és kérünk, moss és tisztíts meg minket az átvert szívedből fakadó vérrel és vízzel, s kérünk, bocsásd meg bűneinket!

Kérünk, emlékezz meg az erőszaktól, közömbösségtől és háborútól meggyötört testvéreinkről!

Kérünk, törd össze a láncokat, amelyek önzésünknek, szándékos vakságunknak és világias számításaink hiúságának rabságában tartanak minket!

Ó, Krisztus, kérünk, tanítsd meg nekünk, hogy sose szégyelljük keresztedet, ne használjuk helytelen célok elérésére, hanem tiszteljük és imádjuk, mert általa feltártad előttünk bűneink iszonyatosságát, szereteted nagyságát, ítéleteink igazságtalanságát és irgalmasságod hatalmát.

Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: News.va