Szent Kozma és Szent Damján vértanúk

Szent Kozma és Szent Damján vértanúk

A keleti egyház két nagy szentjének alakját és életútját idézzük fel liturgikus emléknapjukon, szeptember 26-án.

Szent Kozmáról és Szent Damjánról kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. Az első hiteles tanúság a szíriai Kürosz városának püspökétől, Theodorétosztól származik, aki az 5. század közepén úgy emlékezett meg a két szentről mint a hit jeles bajnokairól és csodálatra méltó vértanúkról.

Kozma és Damján a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban szenvedtek vértanúságot, s az első tiszteletükre szentelt templom a sírjuk fölé épült. Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Kürosz városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását az orvos szentek közbenjárásának tulajdonította, a birodalom egész keleti felében elterjedt.

Első római templomukat IV. Félix pápa (525–530) építtette a Forum Romanumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince emléknapja miatt aztán 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át Szent Kozma és Damján emléknapját.

Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek, és ikrek voltak. Nagy érdeklődés élt bennük a tudományok, különösen az orvoslás tudománya iránt, ezért elhagyva szülőföldjüket Szíriába mentek tanulni. Tanulmányaik befejeztével Kilikiába vezetett útjuk, és ott Égé városában telepedtek le. Mivel keresztények is voltak, nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak. Soha nem fogadtak el pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Jóságuk és prédikálásuk hatására sokan megtértek. Ezért aztán amikor a Diocletianus-féle üldözés vihara a keleti egyházat is elérte, a helytartó, Lysias elsőként „az ingyen orvosló apostolokat” állította bíróság elé.

Mivel hitüket nem voltak hajlandók megtagadni, különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették őket, de a kötelek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra; ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket; majd oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba. Végül karddal lefejezték őket.

Konstantinápolyban épített bazilikájuk zarándokhellyé vált, és az a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a templomban aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, akik vagy meggyógyítják őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek eredményeként a betegek később valóban felépülnek. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak.

Szent Kozma és Damján az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, borbélyok, cukrászok, fűszerkereskedők, kötszerkészítők, műárusok, szülésznők, viaszöntők, zsibárusok védőszentjei.

Tiszteletük a középkorban főleg a Hanza-városokban virágzott a gyakori járványok miatt. A késő középkorban Kozmát gyakran az orvosok, Damjánt a gyógyszerészek védőszentjeként ábrázolták, legtöbbször a tudósok talárjában, kezükben orvosságos edénnyel, mozsárral és törőjével. Fra Angelico csodás gyógyításaikat és vértanúságukat is bemutató ciklust festett róluk a 15. században. Attribútumaik: kenetes edény, orvosságos üveg, mozsár, kanna, orvosságos doboz.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló