Szentmise a pozsonyi Kék templomban Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére

Szentmise a pozsonyi Kék templomban Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére

Ünnepélyes szentmisével emlékeztek meg a Pozsony különböző városrészeiből, illetve a környékből összesereglett magyarok Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapján november 19-én, csütörtökön este hat órától.

A helyszín hagyományosan a szecessziós stílusban, Lechner Ödön építész tervei alapján épült óvárosi Szent Erzsébet-templom volt, melléknevén, mivel domináló színe a kék, mind kívülről, mind belülről, a Kék templom.

Az ünnepélyes bevonulás után, Pogány Lajos gútori kántor vezetésével ünnepelt szentünkhöz igazodó zsoltárt énekeltek a hívek „örvendezzünk (…), ünnepi napot ülvén Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére” refrénnel.

A mise főcelebránsa és egyben ünnepi szónoka Myjavec Pál somorjai plébános volt. Koncelebrált még Zsidó János féli esperesplébános, továbbá Tomasek László és Németh Rezső nyugalmazott pozsonyi lelkiatyák, s végül, de nem utolsósorban Molnár Tamás, a pozsonyi magyarok káplánja.
A pozsonyi szeminárium hat magyar papnövendéke közül öt is jelen volt és részt vett a szolgálatban, név szerint Bosnyák András, Gál Péter, Takács Balázs, Sebő László és Záhradník Dávid.

Az olvasmányt Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet új igazgatója olvasta, a zsoltárt pedig egy nővér. Az evangéliumot Myjavec Pál somorjai plébános tolmácsolásában hallgattuk meg, ahogy a szentbeszédet is. Kiemelte, nagy jelentőséggel bír a Szent Erzsébet-hódolat itt, Pozsonyban, hiszen ahogy tartjuk, egyes források szerint Lajos őrgróf felesége, aki már 1228-ban, mindössze 21 éves korában megözvegyült, éppen a pozsonyi várban látta meg 1207-ben a napvilágot. Életének egyetlen epizódját emelte ki, mégpedig azt, hogy mindez a folyamat, aminek következtében kiérdemelte a szentté avatást, 1228 nagypéntekén kezdődött el, amikor felajánlotta életét az Úr Jézusnak. Azon a napon, amikor Jézus kínszenvedésére emlékezünk, amikor misét sem tartanak, csak úgymond szertartást, a harangok Rómába mennek, mindenki gyászol. S ekkor, milyen érdekes párhuzam, teszi mindezt szentünk.

Fontos hát, hogy az ő példáját követve mi is cselekedjünk hasonlóan a magunk módján, hogy megtalálva életünk célját az életszentség útján járva, az ő nyomdokait követve, egykor mi is az ő társaságában a boldog istenlátás kegyelmét elnyerésre méltónak találtassunk.

A hívek könyörgése egyedi, sajátos, az ünnepre írt és szóló volt: Vician Tamás pozsonyi egyetemista és Gergely Eszter Duna utcai gimnazista tolmácsolásában váltakozva nyolc könyörgés, fohász hangzott el, köztük Szent Erzsébethez, mint a szegények segítőjéhez, betegek oltalmazójához, harmadrendiek segítőjéhez, a magyar leányifjúság példaképéhez, s végül, de nem utolsósorban közbenjárását kértük pozsonyi magyar keresztény katolikus közösségünkért.

Az adományokat az áldozati liturgia elején ünnepélyesen középről vitték a hívek az oltárhoz, köztük egy magyar trikolórral díszített cipót. A prefáció imádkozásában mind az öt lelkiatya részt vett. Az áldás előtt Molnár Tamás atya köszönetet mondott a főcelebránsnak s elmondta, neki is közeli a kötődése ehhez a templomhoz, hiszen Pál atya a templom szomszédságában található Duna utcai gimnáziumban érettségizett. Az ünnepélyes áldás előtt Molnár Tamás atya meghívott mindenkit a templom előtt felszolgált agapéra, mely a ferences világi rend, a harmadrendiek jóvoltából készült. Továbbá a misén közreműködő egy tucatnyi tagot számláló gútori énekkart, a kántort, a ministránsokat, kispapokat és a tisztelendő atyákat agapére és beszélgetésre hívta meg a Duna utcai iskola ebédlőjébe.

Köszönet az emléknap ilyen szép, színvonalas és meghitt megszervezéséért mindenkinek, aki kivette belőle a részét!

Forrás: Zilizi Kristóf/  Felvidek.ma