Szeptember 15. – A Fájdalmas Szűzanya

Szeptember 15. – A Fájdalmas Szűzanya

 

 

 

027pietc Bár ritkábban fordul elő templomok titulusaként, mint a nemrég ünnepelt Kisboldogasszony, magyar nyelvterületen is több templom ünnepli kiemelten védőszentjeként a kereszt alatt álló Máriát. A régi magyar szóhasználatban élt még a Fájdalmas Boldogasszony és a Hétfájdalmú Szűz megnevezés is. Az ünnep eleinte olasz, francia nyelvterületen volt népszerű, megnevezése változatos ezeken a nyelveken: Irgalmas, Könnyes, Aggodalmas, Kálváriás, Magányos Miasszonyunk stb.). Latin neve Beata Maria Virgo Perdolens vagy Mater Dolorosa.

 Mária fájdalmainak tisztelete evangéliumi legendákra megy vissza. Egyik szerint Szent János evangélista nagyon szerette volna látni a mennybe fölvett Máriát. Ekkor elragadtatott, és hallotta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígér azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. Más változat szerint Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, templomot épített, sőt külön rendet alapított a Fájdalmas Szűz tiszteletére (szerviták – amelyet 1240-ben a hét szent alapító életre keltett).

 Kultusza a 11. század végén erősödik meg. Összefügghet ez a keresztes hadjáratok nyomán fellendülő passiómisztikával is, feltűnő azonban, hogy nemcsak a koldulórendek ilyen jellegű devóciós gyakorlataiban van jelen, hanem a 12. századból Damján Szent Péter, Szent Anzelm, d’Eadmer de Cantorbery, Szent Bernát és más bencés, valamint ciszterci szerzetesek írásaiban is. A 13–14. században Szent Bonaventura és Szienai Szent Bernardin, a domonkos Jean Tauler, Boldog Henri Suso, Szent Antonin írásaiban tűnik fel. Ez a devóció ihlette Jacopone da Todi közismert remekművét (Stabat Mater), amely ma is gyakran felhangzik templomainkban, nem csak ezen az emléknapon. És ennek az áhítatnak a terméke első magyar verses nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom is.

 A Fájdalmas Szűzanya ünnepének liturgikus formája 1221-ben, Schönau monostorában jelenik meg (Németország). 1239-ban Firenze egyházmegyében (Itália) a szerviták teszik az ünnepet szeptember 15-ére.

 Volt az ünnepnek egy másik változata is: az ún. fájdalmas péntek: virágvasárnap előtti pénteken a kereszthalálra készülő Jézus szenvedéséből részesülő anyának az ünnepe. A kölni zsinat (1423) rendelte el a husziták elleni harc részeként, a 16. századtól egész Galliában és Itáliában megtartották. XIII. Benedek 1727-ben az egész egyház számára előírta. 1960 óta nem külön ünnep.

 Figyelmet érdemel még a Hétfájdalmú Szűz elnevezés. Csak a 14. században tűnik fel. Alapja az agg Simeon próféciája. Mária hét örömét a szerviták minden szombaton ünnepelték. Ennek analógiájára alakult ki a fájdalom hét tőre, illetve Mária hét szomorúsága gondolat, amely egy-egy, Mária életéből vett epizódsorozatot eredményezett. A zsolozsma hét imaóráját ugyancsak Máriának a passió alatt átélt hét fájdalmához rendelték hozzá.

 Az ünnepet ilyen néven először Jean de Coudenberghe, Saint Sauveur de Bruge plébánosa használta: a Burgundi Mária halála után kirobbanó polgárháború idején a templomokban olyan Mária-képet helyeztetett el, amelyeken a felirat Mária hét fájdalmának tiszteletére és a háború megszűnéséért való könyörgésre buzdított. Itt 1492-ben megalapította a Hétfájdalmú Szűz társulatot, amely a hétfájdalmú Szüzet mennybemenetel nyolcadának vasárnapján ünnepelte. VI. Sándor pápa hagyta jóvá (1495). Ehhez a társulathoz főződik az első hét tőrös ábrázolás a Beaune-i Szent Miklós-templomban (1509), majd egy mirákulumos könyvben. (1509). Hálaünnepként vezetik be Delft-ben (október 1.) és Bruges-ben (november 13.), ahol Ausztriai Margit kolostort alapít a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére.

 A mai emléknap közvetlenül a szervitáktól származik, bár időközben az időpontja többször változott: IX. Kelemen hagyta jóvá, 1668-tól a szervita rend szeptember harmadik vasárnapján ünnepelte, ezt XI. Ince a rendnek privilégiumként engedte meg. XI. Kelemen búcsúkat is engedélyezett az ünnepre (1704). Magyar nyelvterületen is a búcsúknak köszönhetően tett szert nagy népszerűségre a 17–18. században. VII. Piusz kiterjesztette az egész egyházra és szeptember 18-ára helyezte (1814). A breviárium reformja idején (1908) X. Szent Piusz Szűz Mária születésének nyolcadára tette (szeptember 15.). VI. Pál naptára a régi ünnepet eltörölte, a másodikat tartotta meg, a ma is meglévő szeptember 15-i emléknapot.

kép: tomclarkblog.blogspot.sk

forrás: vasarnap.katolikhos.ro