Szeptember 27. – Páli Szent Vince áldozópap

Szeptember 27. – Páli Szent Vince áldozópap

 

 

24600AK 1581. április 24-én született Dél-Franciaországban Pouy-ban, Dax mellett. Tanulmányait Das-ban, később Toulouse-ban végezte. 1600. szeptember 23-án Château-l’Eveque-ben szentelték pappá. Arra törekedett, hogy gazdasági és társadalmi szempontból is felemelkedjen, ezért kapcsolatokra tett szert a legmagasabb világi és egyházi körökben is.

Csak 30 éves korában jutott el oda, Pierre de Berulle áldozópap segítségével jutott el a hit mélységeinek megismeréséhez ez pedig a szegények gyakorolt Szent Vince belső életére.

Életművét 1617-ben két tapasztalata alakította ki. Ekkor Châtillon-les-Dombes-ban plébánosa volt. Itt felismerte a szervezett karitász nagy értékét. Hamarosan a Gondi család házi tanítója és káplánja lett. A család Folleville-i birtokán a falusi nép vallási tudatlanságával is találkozott. Továbbá azt is felismerte, hogy a vidéki papság színvonalát az eredményesebb lelkipásztorkodás érdekében emelni kell.

Ezek a felismerések arra késztették, hogy 1625-ben megalapítsa a Misszióstársaságot. A Társaság célja: missziók tartása által a szegény falusi nép oktatása és a papság mélyreható kiképzése. A Társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár kolostor lett. Innen származik a Társaság népies neve: lazaristák.

Emellett felebaráti tevékenysége a karitász is igen elterjedt és eredményesen működött. E tevékenységének csúcsa az Irgalmas Nővérek magalapítása, amiben De Marillac Lujza hathatósan segítette. Ők világviszonylatban is utolérhetetlenül felkarolták a szegényeket, az elhagyatottakat és a betegeket.

Vince 1660. szeptember 27-én hunyt el. Az Egyház 1729-ben boldoggá avatta és 1737 június 17-án a szentek jegyzékébe felvette. XIII. Leó pápa az egész világ minden karitász egyesülete pártfogójává nyilvánította.

Gazdag lelkiéletének titkát következő szavai árulják el: Higgyék el, testvéreim, nővéreim, higgyék el nekem: Jézus Krisztus tévedhetetlen alapelve ez, melyet önöknek már sokszor elmondtam: előbb szívünket kell önmagunktól megtisztítani, majd ezután Isten tölti azt be. Akkor maga Isten költözik be és cselekszik. Az alázat az, ami önmagunktól megszabadít, a szent alázat.

kép: santiebeati.it

forrás: vincescsalad.hu