Takács Ferenc mártír plébánosra emlékeztek a Délvidéken

Takács Ferenc mártír plébánosra emlékeztek a Délvidéken

A délvidéki magyarság 1944. őszi drámája nagyrészt ma is feltáratlan és kibeszéletlen – hangzott el december 9-én, amikor a vajdasági Péterrévén (Bačko Petrovo Selo) emlékhelyet állítottak a település mártírhalált halt egykori plébánosának, Takács Ferencnek.

A lelkipásztort 1918. május 26-án szentelték pappá. A kápláni évek után 1940-ben nevezték ki plébánosnak Péterrévére. 1941-ben a visszacsatolt Bácska behívott országgyűlési képviselője lett. 1942-ben a szegedi egyetemen egyházjogból doktorált. 1944 októberében a partizánok két hétig kínozták, majd november 19-én, Szent Erzsébet napján a községháza előtti téren, a nagymiséről odahajtott nép előtt agyonlőtték.

Az emlékhelyet a Szegeden működő Délvidék Kutató Központ kezdeményezésére és a Gál Ferenc Főiskolával együttműködve alakították ki a templomkertben. Az emlékművön a Simor Márton szegedi szobrászművész által készített dombormű jeleníti meg Takács Ferenc arcképét. 2012 tavaszán állítottak első alkalommal emléket délvidéki mártír lelkipásztornak, mégpedig a martonosi Werner Mihály apátplébánosnak. Ezt követően Óbecsén Petrányi Ferenc, Horgoson Virág István, Moholon Varga Lajos, Magyarkanizsán Szabó Dénes plébános előtt tisztelegtek – mindegyikük esetében a templomkertben elhelyezett emlékművel.

A mostani megemlékezés szónoka Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára volt. Beszédében emlékeztetett arra, hogy minden ilyen megemlékezés „segít abban, hogy az itt élők fel merjék emelni a fejüket, elmondják eddig csendben magukban hordozott fájdalmukat”. Majd így folytatta: „Mi, akik most közösen emlékezünk főtisztelendő Takács Ferenc plébános úrra, rajta keresztül minden magyarra emlékezünk. Azokra, akiknek egy megfélemlítő, etnikai alapú terror áldozataként azért kellett meghalniuk, csak annyi volt a bűnük, hogy magyarnak születtek.”

Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy napjainkban is vannak még olyanok, akik a múltat le akarják tagadni. „Hosszú évtizedekig hallgatás, a néma, belső gyász kísérhette csak a szörnyű genocídium emlékét. Majd miután emlékezni kezdtek a túlélők, megjelentek azok is, akik nem tűrik, hogy nyoma maradjon tetteiknek. Útjukat letört, elvitt keresztek, meggyalázott emlékhelyek, kidobált koszorúk jelzik.”

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke hangsúlyozta: hetven év várakozás – adventi várakozás – után a vajdasági magyarok parlamenti képviseletének is köszönhetően tavaly megszületett az a szerb deklaráció, idén pedig a kormányrendelet, amely megnyithatja az utat a magyar és a szerb nép közti megbékélés előtt a szörnyű múlt után.

Kozma Gábor, a szegedi Gál Ferenc Főiskola rektora emlékeztetett: a Kalocsa-Bácsi Egyházmegyében 19, az egész Délvidéken 35 magyar papi áldozata volt az 1944 őszén történt vérengzésnek.

Az emlékezés végén Tóth Árpád, Péterréve plébánosa megáldotta mártír elődje emlékhelyét.

Kép: Faludi Judit

Forrás: Magyar Kurír/ Elmer István