Tegyetek tanúságot Krisztussal a perifériákon – kérte a pápa az Üdvhadsereg tagjaitól

Tegyetek tanúságot Krisztussal a perifériákon – kérte a pápa az Üdvhadsereg tagjaitól

Ferenc pápa pénteken fogadta az Üdvhadsereg küldöttségét a Vatikánban. A látogatás a szervezet és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa között az utóbbi években kiépült kapcsolat eredménye. Teológiai eszmecseréket folytattak egymás jobb megismerése, a kölcsönös tisztelet és a rendszeres együttműködés érdekében. A nemzetközi keresztény mozgalmat 1865-ben alapították, amely ma több mint 120 országban van jelen. Isten Szavának hirdetése mellett szociális tevékenységet folytat a legszegényebbek javára.

A pápa beszédében annak a reményének adott hangot, hogy a katolikusok és az Üdvhadsereg tagjai továbbra is közös tanúságot tesznek Krisztusról és az Evangéliumról egy olyan világban, amelynek nagy szüksége van Isten irgalmasságának megtapasztalására. A közös hit az Üdvözítő Jézus Krisztusban váljon a két közösség közti barátság és együttműködés egyre szilárdabb alapjává.

„A „kilépő” Egyház a missziós tanítványok közössége, akik kezdeményeznek, bevonódnak, kísérnek, gyümölcsöt hoznak, ünnepelnek. „Magunkhoz ragadni a kezdeményezést: bocsássátok meg nekem ezt a szokatlan szóhasználatot. Az evangelizáló közösség megtapasztalja, hogy az Úr kezdeményezett, megelőzte őt a szeretetben (vö. 1Jn 4,10), és ezért ez a közösség képes megtenni az első lépést, képes félelem nélkül kezdeményezni, elébe menni a másiknak, keresni a távollévőket, és kimenni az útkereszteződésekre, hogy meghívja a kirekesztetteket. Olthatatlan vágy él benne arra, hogy felajánlja az irgalmasságot. Ez annak a gyümölcse, hogy megtapasztalta az Atya végtelen irgalmasságát.” (Evangelii gaudium, 24)

A pápa imádkozik, hogy a világban Krisztus minden tanítványa ugyanazzal a meggyőződéssel és dinamizmussal végezze szolgálatát, mint az Üdvhadsereg. A katolikusok és az Üdvhadsereg tagjai közötti különbségek teológiai és eszkatológiai kérdések terén ne akadályozzák a tanúságtételt az Isten és embertársaink iránti szeretetünkről. Ez a szeretet képes energikus erőfeszítésekre ösztönözni abban a tevékenységünkben, hogy visszaadjuk a társadalom peremére szorult személyek méltóságát.

Itt a pápa egy személyes anekdotával egészítette ki beszédét. Elmesélte, hogy négy éves korában 1940-ben – „amikor még egyiktek sem élt” – tette hozzá nevetve – a nagymamájával sétált az utcán. Abban az időben az volt a meggyőződés, hogy minden protestáns a pokolra jut. Az út másik oldalán az Üdvhadsereghez tartozó két hölgy közeledett feléjük a szervezet tipikus kalapját viselve. Meglátva őket megkérdezte nagymamáját, hogy kik ők. Szerzetesnők? „Nem, protestánsok, de jó emberek” – hangzott a válasz. „Ezzel a nagymamám a tanúságtételeteken keresztül megnyitotta számomra az ökumenizmus útját: az első ökumenikus tanítást képviselőitek láttán kaptam” – jegyezte meg humorosan a pápa.

Beszéde végén biztosította a szervezet képviselőit, hogy imádkozik tevékenységük sikeréért. Reméli, hogy továbbra is sok nehézségben élő személy számíthat munkájukra, amely lehetővé teszi, hogy Krisztus világossága felragyogjon életük legsötétebb sarkaiban. Tudjanak eltelni a Szentlélek ajándékaival, hogy tanúságot tegyenek Isten országáról a szenvedő világban.

Kép: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Forrás: Vatikáni Rádió