Terrorizmus, emberrablás, üldözés „harmadik világháborúja”

Terrorizmus, emberrablás, üldözés „harmadik világháborúja”

Mióta Ferenc pápa a világban dúló erőszakot először nevezte „harmadik világháborúnak”, azóta sokan idézték már egyetértéssel a szavait. Ám akadtak olyanok is, akik okoskodóan vitatták kijelentését, mondván: a politikatudomány csak az országok közötti, hadüzenettel bejelentett harci cselekményt nevezi háborúnak.

Csakhogy a pápa nem tudományos szempontból közelítette meg e mindnyájunkat érintő jelenséget, hanem a rossz, a bűn, a szenvedés felől. E tekintetben pedig nem a meghatározások számítanak, hanem az erkölcsi kötelességünk. Az számít, hogy közönyösen tudomásul vesszük-e az erőszak megnyilatkozásairól szóló híreket, vagy „a remény ellenére” (emberileg reménytelenül) is remélünk-e, hiszünk-e a békében.
Idei béke világnapi üzenete záró részében a szentatya végképp nem marad az elméleti fejtegetések síkján. Egyébként sem szokása ez.
Arra szólít mindnyájunkat, hogy az irgalmasság szentévének szellemében kötelezzük el magunkat környezetünk jobbítására, családi közösségünkben, szomszédságunkban és mun­kahelyi környezetünkben a megbocsátó szeretetre, a nők munkahelyi megbecsülésére. Ki-ki vizsgálja meg, vajon gondolt-e arra, hogy családjában és környezetében felelősséggel tartozik a születendő gyermekek élethez való jogának védelméért.
A betegek életkörülményeinek javítása ugyancsak mindnyájunk feladata, nem csupán az államé. Gondoljuk végig: vajon megtettük-e mindazt, ami könnyítheti otthoni ápolásukat?
A békéről nem csupán beszélnünk kell, megvalósulásáért pedig nem csak imádkoznunk. A béke munkásaivá kell válnunk.

Rosdy Pál

Forrás és fotó: Új Ember