Továbblép a 15 éves Carlo Acutis szenttéavatási ügye

Továbblép a 15 éves Carlo Acutis szenttéavatási ügye

November 24-én Angelo Scola bíboros lezárta Carlo Acutis, a 15 évesen leukémiában elhunyt fiatal kanonizációs eljárásának egyházmegyei szakaszát.

Carlo Acutis 2006-ban hunyt el; a sokak által szeretett, mélyen hívő fiatal az imádság és a napi szentmise mellett a számítógéppel szeretett foglalkozni, mai angol kifejezéssel élve „geek” volt: programozott, filmet vágott, weboldalakat hozott létre, képregényeket tervezett. A szenttéavatási eljáráshoz kapcsolódó honlap szerint „Carlo minden számítógépekkel összefüggő területen tehetséges volt, barátai és informatikával foglalkozó felnőtt ismerősei számítógépes zseninek tartották.”

Egyik legfontosabb számítógépes „vállalkozása” a világ eucharisztikus csodáinak összegyűjtése volt – ezt a projektet tizenegy évesen kezdte. Akkoriban jegyezte föl: „Minél többször járulunk szentáldozáshoz, annál inkább hasonlatossá válunk Jézushoz, és már itt a földön megízleljük a mennyországot.” Arra kérte szüleit, vigyék el minden eucharisztikus csoda helyszínére – ez a terve két és fél esztendő alatt valósult meg.

Carlo 136, az egyház által elismert eucharisztikus csodát választott be virtuális múzeumába. Az interneten elérhető gyűjtemény mellett minikiállítások elkészítésében is közreműködött, melyek bejárták a világot. Az anyag csak az Egyesült Államokban több ezer plébániára és mintegy száz egyetemre, utóbb valamennyi kontinensre eljutott, és sokakat inspiráltak a gyönyörű fotók és történetek.

 

Carlo egyszer kijelentette: „Mindig közel lenni Jézushoz – ez a tervem az életemre.” Rövid életében itt a földön ez megvalósult: bármit is csinált, közel maradt Jézushoz. „Határtalan nagylelkűsége mindenkire kiterjedt: az idegenekre, a fogyatékkal élőkre, a gyerekekre, a koldusokra. Carlóhoz közel lenni olyan volt, mintha az élő víz forrásának közelében lennél. Úgy gondolta, az élet valódi értéke az, hogy Isten ajándéka, erőfeszítés és válasz, melyet nap mint nap az Úr Jézusnak adunk egyszerűségben” – emlékezett rá édesanyja, aki azt is hozzátette: „Hangsúlyozom azért, hogy [Carlo] egy átlagos fiú volt, vidám, derűs, őszinte, segítőkész, aki szerette a társaságot, szerette a barátait.”

Carlo Acutis példája ma is sokakat lelkesít, különösen a tizenéveseket, akik még bizonytalanok benne, vajon lehetnek-e egyszerre szentek, átlagosak és egyediek. „Mindenki eredetinek születik – mondta Carlo –, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg.” „Eredetiként” meghalni Carlo szerint úgy kell, hogy az ember hagyja, hogy Krisztus vezesse, és közben szüntelenül Őrá néz.

Bár imádságos életet élt, Carlo nagyon is 21. századi tizenéves volt, szerteágazó érdeklődéssel, mindig találva időt az önkénteskedésre. „A végtelen kell hogy legyen a célunk, nem a véges – fogalmazott. – A Végtelen a szülőföldünk. Időtlen idők óta várnak minket a mennyországban.”

A szenttéavatási eljárás következő szakaszában minden életrajzi dokumentumot összegyűjtenek, majd elküldik Rómába, a Szentek Ügyeinek Kongregációjához. Ha jóváhagyják, Carlo Acutis ügye folytatódik, és pár év múlva talán a pápa tiszteletreméltóvá nyilvánítja.

Forrás és fotó: Aleteia.org/ Magyar Kurír