Tucci bíboros gyászmiséje és temetése a Vatikánban péntek délután

Tucci bíboros gyászmiséje és temetése a Vatikánban péntek délután

A kezdetek: egy ökumenikus család

2015. április 14-én, kedd este hunyt el Roberto Tucci jezsuita bíboros, négy nap híján 94 éves korában. Tucci atya 1921-ben Nápolyban született, apja Mario Lega, anyja Eugenia Watt, angol származású és anglikán felekezetű. A hagyományosan katolikus vallású Nápolyban a gyermek Roberto a családban tapasztalja meg a két keresztény felekezet – katolikus és anglikán –  együttélését, amely tapasztalata egy életre fogékonnyá tette őt a keresztények ökumenikus párbeszédére.

A filozófia és a teológia doktora

Tizenöt éves korában belép a Jézus Társasága nápolyi noviciátusába. 1941-ben érettségizik, majd 1944-ben filozófiából szerez licenciátust, majd ’47-ben doktori fokozatot filozófiából. Teológiát a belgiumi Leuvenben tanul, itt licenciátust nyer, majd Rómában a Gergely Egyetemen doktorál teológiából is.

Tanári és újságírói tevékenység

Rendkívüli eredményei miatt teológia tanár lesz a Nápolyi  Szent Lajos teológiai fakultáson, majd igazgatóvá nevezik ki és akkor alapítja a „Digest religioso” folyóiratot, amiből aztán később megszületik a „Rassegna di Teologia”, a „Teológiai szemle” újság.

Éppen írói tevékenysége miatt 1956-ban meghívják az akkor már híres és az olasz katolikus körökben mértékadó „La Civiltá Cattolica” folyóirat szerkesztőségébe, melynek három év múlva főszerkesztő igazgatója lesz. Tucci atya ötletekkel eltelve megújítja a lapot, közben egyre intenzívebben kapcsolódik bele az olasz és a nemzetközi ökumenikus mozgalmakba, nagy figyelmet fordítva a Szentszék hasonló jellegű kezdeményezéseire.

„Szakértő” a II. Vatikáni Zsinaton

A fiatal és tehetséges teológus már a zsinat előkészítő munkáiban is részt vesz, mint a „Világiak apostolkodásáról” tárgyaló Előkészítő Bizottság tagja. A zsinat folyamán pedig a tanácskozó püspökök munkáját segítő „peritus”, szakértő minőségében vesz részt szinte az egész zsinaton. Emlékezetessé váltak és nagyon hasznosnak bizonyultak a heti rendszerességgel tartott sajtókonferenciái a Szentszék Sajtótermében, amikor is az akkreditált újságírókat tájékoztatta a zsinati eseményekről. Jól megmutatkozott már ekkor az a képessége, hogy a belső eseményeket kifelé értelmesen és a párbeszéd jegyében tudta közvetíteni. Az egyetemes zsinat zárása után tovább tevékenykedik a „Világiak apostolkodása” zsinatutáni bizottságában egészen a Világiak intézményének a megalapításáig. 1965 és 1989 között a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának konzultora. Részt vesz a ’69-es és a ’71-es püspöki szinódusokon, mint a  Sajtóközpont tagja.

Az ökumenikus párbeszéd embere

Az olasz sajtó Katolikus Egyesületének elnöke ’61 és ’82 között, a Keresztény Egységtitkárság konzultora ’73 és ’89 között. 1968-ban – a zsinat hatására 1965-ben induló – haladó szellemű Concilium teológiai folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának tagja. Olyan munkatársakkal dolgozik együtt, mint Yves Congar, Hans Küng, Johann Baptist Metz, Karl Rahner és Edward Schillebeeckx. 1969-ben az Egyesült Államok Katolikus Sajtótársulata újságírói díjjal tünteti ki, mint aki 1968-ban a legnagyobb mértékben járult hozzá az ökumenikus párbeszédhez. ’75-ben ismét ott találjuk az Egyházak Világtanácsának a kenyai Nairobiban tartott V. közgyűlésén. Közben a jezsuita rendtartományában is egyre felelősebb munkát vállal, ahol főtitkár lesz, majd ’70 és ’75 között Pedro Arrupe általános rendfőnök tanácsadója. Jelen van a rend 1983-es közgyűlésén, amikor a holland Hans-Peter Kolvenbachot választják meg generálissá.

A Vatikáni Rádió élén

Tucci atyát VI. Pál pápa 1973 szeptemberében kinevezi a Vatikáni Rádió főigazgatójává azzal a célkitűzéssel, hogy újítsa meg és fejlessze tovább a pápa rádióját, nagyobb dinamizmust és hatékonyságot adva az akkor már több mint 40 nyelven sugárzó világrádiónak. Nagy kihívás az 1975-ös szentév, amikor négy világnyelven elhangzó római műsor segíti a zarándokokat, lelki és gyakorlati útmutatókkal látva el őket. A Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetést kapja 1969-ben, ’77 és ’83 között a washingtoni Georgetown Egyetem igazgató tanácsának tagja.

A pápák útimarsallja

II. János Pál pápa 1978-as megválasztása ismét lendületbe hozta az egyházat. Tanítótevékenysége és főként pápai útjai az egész világot közvetlen közelről megérintette. Ebben döntő szerepet játszott a Vatikáni Rádió, mint hiteles és közvetlen hírforrás, továbbá Tucci atya, aki a zarándok pápa útjait – köztük jeles módon a 104 nemzetközi utat – előkészítette, személyesen tárgyalva a helyszíneken, állam és kormányfőkkel és a helyi főpapokkal. Ez az egyeztető munka számtalan tárgyalást és pápai utanként átlagban három helyszíni szemlét is jelentett, ami valóban óriási teljesítmény.

2001. február 21-én II. János Pál pápa Tucci atyát érdemei elismeréseként bíborossá kreálta. Tucci bíboros az utóbbi esztendőkben – meggyengült egészségi állapota miatt – a jezsuita rend római betegosztályán lakott, egy közösségben a rádióban dolgozó jezsuitákkal.

Gyászmise lelkiüdvéért és temetése

A 94 éves korában elhunyt Roberto Tucci bíboros temetésére pénteken délután került sor a Szent Péter bazilikában. A gyászmisét Angelo Sodano bíboros, a bíborosi testület dékánja mutatta be, akinek Tucci atya – Sodano bíboros államtitkársága idején – a legközvetlenebb munkatársa volt. A gyászszertartás homíliájában Sodano bíboros „Szent Ignác nagy fiának” nevezte az elhunytat, „aki itt a földön a Jézus Társasága tagja volt, majd halálával részese lett a mennyben Jézus Társaságának”, végül mint „felejthetetlen útitárstól” búcsúzott tőle. A gyászszertartás befejező részét, a végső ajánlást és a búcsúvételt Ferenc pápa személyesen végezte.

Forrás: Vatikáni Rádió