Türelemmel viseljük el a bosszantó embereket

Türelemmel viseljük el a bosszantó embereket

Türelem, beleérző képesség szükséges ahhoz, hogy elviseljük az idegesítő embereket, beismerve, hogy olykor mi is idegesítünk másokat. Megróni a bűnösöket, tanítani a tudatlanokat, és legfőképpen nem keresni a szálkát a másik szemében, míg a miénkben ott díszeleg a gerenda. Ferenc pápa erről beszélt szerdán délelőtt a Szent Péter-téren megtartott általános audiencián. Ez volt 36. katekézise az irgalmasságról (vö. Lk 6,41-42), amelyet a rendkívüli szentév során szerdáról szerdára tartott. Beszéde után felhívást intézett a gyermekek és serdülők jogainak védelmében a Gyermekjogi Világnap alkalmából, amely november 20-án, éppen az irgalmasság szentév lezárásának napján esedékes.

Miért tartozik az irgalmasság cselekedetei közé a bosszantó emberek elviselése?

Mindannyian jól ismerjük azt az érzést, ami akkor önt el minket, amikor idegesítő emberekkel találkozunk és hallgathatjuk panaszaikat, fecsegésüket, kéréseiket vagy dicsekvésüket. Olykor éppen azok bosszantanak minket, akik a közelünkben vannak, legyenek rokonok vagy munkatársak. Mi a teendőnk velük? Gondoljuk végig, hogy mi magunk is hányszor vagyunk terhére másoknak, ezért legyünk megértőek és türelmesek.

Isten is türelmes volt népével, Jézus is az emberekkel

A Bibliában azt látjuk, hogy Isten is kénytelen irgalmat gyakorolni, hogy elviselje népe panaszkodását. Például amikor a Kivonulás könyvében a nép igencsak elviselhetetlen: előbb azért sír, mert rabszolga Egyiptomban, erre Isten kiszabadítja. Aztán azért panaszkodik, mert nincs mit ennie. Erre Isten fürjet és mannát küld nekik, de hiába, a panaszáradatnak se vége, se hossza. Mózes közvetítőként lép fel Isten és népe között, de ő is sokszor bosszantja az Urat. Isten azonban türelmes, és megtanítja Mózesnek és népének is a hit e lényeges dimenzióját.

Figyelmeztetni a bűnösöket, tanítani a tudatlanokat

De nézzük Jézust: mekkora türelemre volt szüksége nyilvános működése három éve alatt! Egyszer, mialatt tanítványaival sétált, megállította Zebedeus fiainak anyja és „protekciót” kért tőle Jakabnak és Jánosnak: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban” (vö. Mt 20,21). Lobbizott a gyerekeiért, hiszen az anyjuk volt…- fűzte hozzá a pápa. Jézus ebben a szituációban is tanít, méghozzá nagyon fontos dolgot mond nekünk. Azt, hogy az ő országa nem a hatalomé, nem a földi dicsőség országa, hanem a szolgálaté és az ajándékozásé, melyet másokért végzünk. Jézus arra tanít, hogy mindig a lényegest keressük és távolabb tekintsünk, hogy felelősen vállaljuk küldetésünket. Ebben az irgalmasság két lelki jócselekedetére látunk felhívást: az egyik a bűnösök figyelmeztetése, a másik pedig a tudatlanok okítása. Gondoljuk csak el, mekkora igyekezet kell ahhoz, hogy segítsük az embereket a hitben és az életben növekedni. A hitoktatók például – akik között sok anyuka és szerzetesnő van – mennyi időt áldoznak arra, hogy megtanítsák a gyerekeknek a hit alapjait. Nem könnyű igyekezet, főként, ha a gyerekek inkább játszanának hittan helyett! – mondta katekézisében Ferenc pápa.

Lényeglátásra tanítani. A szálka és a gerenda esete

Szép és fontos támogatni az embereket a lényeg keresésében, mert osztozhatunk velük az örömben, hogy megízleljük az élet értelmét. Gyakran előfordul, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik megrekednek a felületes, mulandó és banális dolgoknál. Talán azért, mert nem találkoztak még senkivel, aki ösztönözte volna őket a valódi értékek keresésére. Döntő segítséget adunk másoknak azzal, ha megtanítjuk őket a lényeg meglátására, főleg manapság, amikor irányvesztettség és pillanatnyi örömök keresése jellemzi korunkat. Megtanítani nekik, hogyan fedezzék föl, mit akar tőlük az Úr és erre válaszoljanak, azt jelenti, hogy saját hivatásukban növekedhetnek és ezáltal igazi örömben lehet részük. Jézus szavai Jakab és János édesanyjának, majd a tanítványok egész csoportjának megmutatják az utat, hogyan kerülhetjük el az irigység, az ambíció, a hízelgés, a kísértések csapdáját, mely mindig leselkedik ránk, keresztényekre is. A tanács, a figyelmeztetés és a tanítás igénye nem szabad, hogy felsőbbrendűségi érzéseket keltsen bennünk mások iránt. Magunkba kell néznünk, hogy mi következetesek vagyunk-e azzal, amit másoktól kérünk. Ne feledjük Jézus szavait: „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát?” (Lk 6,41). A Szentlélek segítsen minket, hogy türelmesek legyünk az elviselésben, alázatosak és egyszerűek a tanácsadásban – fohászkodott végül Ferenc pápa.

Katekézise után a pápa köszöntötte a különböző zarándokcsoportokat, többek között a Hollandiából érkezett híveket, akikkel kedden a Szent Péter-bazilikában találkozott az irgalmasság szentéve alkalmából.

Óvjuk gyermekeinket a kihasználástól

A Szentatya végül a Gyermekjogok Világnapja alkalmából felhívást intézett mindenkihez, intézményekhez, családokhoz egyaránt, hogy a gyermekeket mindig óvják, javukat védjék, hogy soha ne essenek a rabszolgaság, a fegyveres csoportok toborzása és a bántalmazások áldozatául. A nemzetközi közösség őrködjön életük fölött, biztosítva minden kisfiúnak és kislánynak az iskolához és a neveltetéshez való jogot, hogy növekedésük nyugodt legyen, és bizalommal nézzenek a jövőbe.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AFP