Újratemették Kalocsa első érsekét

Újratemették Kalocsa első érsekét

November 1-jén, mindenszentek főünnepén a kalocsai székesegyházban Bábel Balázs érsek újratemette Szent Asztrik földi maradványait. Asztrik Kalocsa első érseke volt, akit Szent István 999-ben Rómába küldött II. Szilveszter pápához a koronáért.

Bábel Balázs szentbeszédének elején Izajás próféta történetére utalt, akinek a templomban egy alkalommal megjelent az Úr, és a próféta emlékezett látomásából a mennyei seregek ujjongására: „Szent, szent, szent az Isten!” A főpásztor rámutatott: az Isten a történelemben kinyilatkoztatta önmagát, megparancsolva az embereknek: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” (vö. 3Móz 19,2) Krisztus az Isten szentje, aki egy az Atyával. Éppen ezért a hegyi beszédben folytatja az Ószövetség parancsát, amikor azt mondja: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).

Azokat a keresztényeket, akik meghallották és életük árán kitartottak az Isten szava mellett, különös tiszteletben részesítjük, mivel besorolták őket a szentek közösségébe – mondta Bábel Balázs, majd utalt a római Pantheonra, amely nevében a pogány istenekre utal (pan-theion – minden istennek) ugyan, de amelyet IV. Bonifác mindenszentek tiszteletére szentelt 609-ben, vértanúk százainak ereklyéit szállíttatva a templomba.

A kalocsai érsek mindenszentek napja eredetéről szólva felelevenítette, hogy a kezdetben májusban tartott ünnepet idővel kiterjesztették nemcsak a vértanúkra, hanem a hitvallókra is. IX. Gergely pápa 820 körül határozta meg a mai napig november 1-jén tartott ünnep dátumát, azzal a céllal, hogy az egyházi év végén Krisztus dicsőségének ünneplésekor a szentek  „célba érkezését” is ünnepelje az egyház. A szónok felhívta a figyelmet arra is, hogy sokan összetévesztik mindenszentek ünnepét halottak napjával; a két ünnep más, de szoros kapcsolat van közöttük.

Ezután Bábel Balázs feltette a kérdést: mit tudunk a szentek közösségéről? Válaszában pedig így fogalmazott: elsősorban azt, hogy élnek. Mert az Isten nem a halottak Istene, hiszen nem lett volna értelme megteremteni a világot, ha a halállal véget érne az élet. Isten hatalma és jósága megkövetelte, hogy akiket megteremtett, ne legyenek az elmúlásé.

A halál is csak a sátán irigysége miatt lépett a világba. A szentek az örök és kiteljesedett isteni életből részesülnek – folytatta prédikációját a főpásztor, majd kiemelte a szentek közösségének tényét, a Szentháromság közösségére visszavezetve ezt, illetve utalt a Teremtés könyvére, ahol ezt olvashatjuk: „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18). Ezzel kapcsolatban a kalocsa-kecskeméti érsek hangsúlyozta, hogy az ember közösségi lény, egyedül senki nem lehet ember, a közösség éltet és tart meg mindannyiunkat. Ez a közösség az, amelyre minden ember meg van híva, és amely Isten szeretetéből részesül a mennyben. Abból a szeretetből, amelyben nincsen önzés és magamutogatás. János apostol írja első levelében: „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne” (1Jn 4,16).

A szentek boldogok, hiszen Isten letörölt szemükről minden könnyet, és a hazatérés boldogságából részesültek – fogalmazott Bábel Balázs, majd Szent Bernát egy mondatára hivatkozott a napi zsolozsmából, aki azt írja, nemcsak vágyódnunk, hanem törekednünk is kell a mennyei hazába való eljutásra. Az egyház is azt hirdeti: mindenki szent lehet. Ez azt jelenti, hogy részesülhetünk Isten boldogságából.

Az érsek a továbbiakban az ünnepi alkalommal új díszsírhelyre temetett Asztrik első kalocsai érseket méltatta, felelevenítve életének néhány momentumát. A korábban pannonhalmi apátként szolgáló érseket szentként tiszteljük. Nemzetisége ismeretlen, Szent Adalbertnek, az Istvánt bérmáló püspöknek volt munkatársa Prágában, elkísérte őt Rómába és Lengyelországba is. Magyarországon először Pannonhalmán élt, majd Pécsváradon, ahonnan István szólította el, hogy kérjen számára koronát és a magyar nemzet számára áldást Rómából.

Bábel Balázs a múlt században fellelt érseki sírhelyről elmondta, hogy abban megtalálták azokat a püspöki jelvényeket, amelyek az egyház lelkek üdvözítését szolgáló hivatására utalnak. A sírban fennmaradt pásztorbottal kapcsolatban a kalocsa-kecskeméti érsek kiemelte: Asztrik jó pásztora volt a magyar népnek, hiszen nagy munkát végzett; egy teljesen ismeretlen helyen, pogányok között hirdette az evangéliumot. És az egyházi hivatás egyik sajátságát, a mártíriumot is „viselte”, amely nem a véráldozatban mutatkozott meg, hanem a tanúságtevésben.

Földi maradványainak vizsgálata során a kutatók arra a megállapításra jutottak – tette hozzá Bábel Balázs –, hogy Asztrik nagyon sokat utazhatott, fáradozhatott, csontjai őrzik a megpróbáltatások nyomait. Az első kalocsai érsek fáradozásainak gyökere a Szent Pál-i mondat volt: „Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14).

Prédikációját Szent Pálnak a zsidókhoz írt leveléből vett idézettel zárta a kalocsa-kecskeméti főpásztor, hangsúlyozva az elődökre való emlékezés fontosságát, hiszen ők előttünk jártak a hitben: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.” (Zsid 13,7)

A szentmise után ünnepi szertartás keretében Bábel Balázs érsek megáldotta Szent Asztrik új sírhelyét.

Forrás és fotó: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye