Ünnepi zarándoklat Nagyszombatba – 450 éve alapították az első magyarországi papnevelő intézetet

Ünnepi zarándoklat Nagyszombatba – 450 éve alapították az első magyarországi papnevelő intézetet

Az első magyarországi papnevelő intézetet Oláh Miklós esztergomi érsek alapította 1566-ban Nagyszombatban. Az intézmény utóda, az esztergomi szeminárium szeptember 13-án ünnepelte a jubileumot a ma Szlovákiához tartozó városban. A régi székesegyházban Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztorával koncelebrált Orosch János nagyszombati érsek, Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök és az esztergomi szeminárium elöljárói, illetve tanárai.

A családias hangulatú szertartás elején a vendéglátó érsek köszöntötte az ünneplő papokat és papnövendékeket a „kis Rómában”, Pázmány Péter városában. Orosch János kifejezte köszönetét, hogy ellátogattak a Szent Miklós-bazilikába, amelyet még Nagy Lajos király építtetett egy korábbi román templom helyére.

A Nagyszombatot ferences templommal és kolostorral is gazdagító király a hagyomány szerint a városban hunyt el. A templom 1543 és 1820 között az esztergomi érsekség és káptalan főszékesegyháza volt – emlékeztetett rá a főpásztor, majd számba vette, hogy az érseki központ mit adott az évszázadok során Nagyszombatnak.

A 450 éve alapított papi szeminárium mellett 1648-ben érseki gimnázium is létesült a városban, amelyet pár évvel előzött meg a mostani – Keresztelő Szent Jánosról nevezett – katedrális felépülése. A gimnáziumot két éve kapta vissza az egyházmegye, jelenleg tatarozzák, és a remények szerint jövő ősztől újra gimnazisták vehetik a birtokukba – mondta el Orosch János.

Majd arról is beszámolt az esztergomi szemináriumból érkezetteknek, hogy az irgalmasság évében szombatonként a Nagyszombati Főegyházmegye más-más közössége zarándokol a Szent Miklós-bazilikába, majd onnan a mai székesegyházba, hogy a közösségekhez tartozók együtt léphessenek át a szent kapun. A főpásztor örömmel mondta el, hogy a szentévben sikerült elérni az embereket, és naponta nagyon sokan gyónnak, illetve áldoznak a székesegyházban. Ezt bizonyítja az is, hogy a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón hétezer fiatal vett részt Szlovákiából, köztük sok felvidéki magyar is.

Erdő Péter bíboros Orosch János köszöntésére reagálva hangsúlyozta, a szeminárium története biztatás a mai kornak, hiszen például a kezdeti nehézségek miatt egy ideig nem tudott kispapokat fogadni az intézet, de mégis sikerült ezen úrrá lenni. Ebből ma is erőt lehet meríteni, amikor azt látjuk, hogy bár az esztergomi Magyarország legnépesebb szemináriuma, mégis elég kevesen vannak a papnövendékek.

Erdő Péter a papnevelés történetét felölelő, egyúttal lelkesítő homíliát mondott egyházmegyéje kispapjainak.

A hálaadó szentmise végén a koncelebrálók és a kispapok a Könnyező Szűzanya kegyképéhez vonultak a bazilika északi oldalkápolnájába egy rövid ima erejéig. A kegykép 1663-ban könnyezett vért először, a párkányi csata előtt nem sokkal, majd 1708-ban, a kuruc harcok idején újra könnyezett, és a csoda még három alkalommal ismétlődött meg.

A szertartás után a régi szeminárium épületén levő emléktáblát áldotta meg Erdő Péter, majd a bíboros, Frankó Tamás, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektorhelyettese és egy papnövendék helyezett el koszorút.

A trentói zsinat után már egy évvel megalakult a nagyszombati papi szeminárium – ez is mutatja azt, hogy a világegyház a mindenkori nehéz körülmények között tudott utat mutatni – mondta el  kérdésünkre válaszolva Erdő Péter bíboros. A főpásztor rámutatott, hogy mennyi nehézséget kellett a helyi, nagyszombati magyar egyháznak is kibírnia. Az ősi szeminárium bejárata fölött álló emlékkő rögzíti a tényt, hogy 1590-ben kellett az épületet kiépíteni és felújítani, hogy legyen helye a korábban, 1566-ban megalapított szemináriumnak.

Az is nehézséget okozott, hogy sokáig nem volt betöltve az esztergomi érseki szék – tette hozzá a bíboros. – Ennek a nehéz időszaknak a legnagyobb alakja Telegdi Miklós volt, aki általános helynökként elindította Nagyszombatban a katolikus könyvnyomtatást, oly módon, hogy egy bécsi nyomdát megvásárolt és saját udvarába költöztetett.

Orosch János arról beszélt lapunknak, hogy a nagyszombati érsekségnek nagyon jó a kapcsolata a magyarországi szemináriumokkal. Egyrészt sokszor fogadnak hazánkból papnövendékeket, másrészt számos, szlovákul nehezebben boldoguló papnövendék tanul magyarországi intézményekben. A főpásztort, még párkányi plébánosi idejéből, személyes kapcsolat is fűzi az esztergomi szeminárium jó néhány elöljárójához, ezért különösen örömteli volt számára, hogy a jubileumi zarándoklat résztvevőit fogadhatta.

Blanckenstein Miklós, az esztergomi szeminárium rektora elmondta, az első magyarországi papi szeminárium alapításának 450. évfordulóját a mostani hálaadó szentmise után még más eseményekkel is megünneplik: október 12-én Esztergomban, a Szent Adalbert Központban, a papi továbbképzés keretében ünneplik meg ténylegesen a papnevelés elmúlt évszázadait. Erre az alkalomra nemcsak a mostani növendékek kapnak meghívást, hanem minden lelkipásztor, aki valaha is az intézményben tanult, azaz szinte a fél magyar egyház… Tavasszal pedig a – Székely János esztergom-budapesti segédpüspök vezette – Magyar Sion folyóirat szervez egy szakmai konferenciát a teológiai képzés témájáról.

Az esztergomi szemináriumban harminckilencen tanulnak az idei tanévben – ismertette a rektor –, ebből öten diakónusok, akik fél évet lesznek a szemináriumban, és januártól fél évig plébániákon fognak gyakorlatot teljesíteni. Az esztergomi egyházmegyéseken kívül pécsiek, kaposváriak is tanulnak az intézményben, illetve három szabadkai és egy váci egyházmegyés papnövendék is van. Magyarországon jelenleg száztizennyolc római katolikus papnövendék tanul, a görögkatolikusok száma pedig mintegy hatvan fő.

Oláh Miklós esztergomi érsek 1566. április 23-án jelentette be a nagyszombati egyházmegyei zsinaton, hogy – a trienti zsinat előírásának megfelelően – papnevelő intézetet kíván alapítani Nagyszombatban. A főpásztor 1566. május 19-én írta alá az első magyarországi szeminárium alapítólevelét, mely tizenhárom személyre szólt (tíz növendék, két nevelő, egy alkalmazott). Fenntartási költségeinek felét magára vállalta, másik felét javadalmasaira vetette ki. A Boldogságos Szűz Máriáról nevezett új nagyszombati intézmény 1567-ben nyílt meg. Mivel a jezsuiták még ebben az évben eltávoztak Nagyszombatból, az érsek elöljárókká egyházmegyés papokat nevezett ki. Ugyanebben az évben Miksa király jóváhagyta az alapítást, s az elköltözött jezsuiták javadalmaiból a széplaki apátságot és a bényi prépostságot az intézménynek adományozta.

Oláh Miklós halála után a királyi kamara nem volt hajlandó az érseki javadalomból kiutalni az alapítólevélben e célra kijelölt összeget, sőt a széplaki és bényi birtokok jövedelmét is visszatartotta. Emiatt az intézet 1574 után valószínűleg nem is fogadott növendékeket. 1590-ben indult újra tizenkét kispappal.

A szeminárium második alapítójának Pázmány Pétert tartják, aki 1619-ben új, az előzőnél tágasabb épületbe helyezte át a növendékeket, s az intézet fenntartására saját adománya és más főpapok támogatása mellett megszerezte a buda-felhévízi prépostság javadalmát is. A vezetést a jezsuitákra bízta, de tanulmányi rendjét és fegyelmi szabályait maga szerkesztette és foglalta okiratba. Az újjászervezett és kibővített intézetet Szent István királyról nevezte el és a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába ajánlotta.

A szeminárium Mária Terézia uralkodása idején Budára költözött, majd II. József Pozsonyba telepítette, 1802-ben került vissza Nagyszombatba. Az érsekség és a káptalan 1820-ban tért vissza Esztergomba Nagyszombatból. Rudnay Sándor hercegprímás kezdte el építtetni Hild József tervei alapján az új szemináriumot az esztergomi Várhegy tövében. 1850-ben utóda, Scitovszky János telepítette vissza a teológusokat Esztergomba, ám mivel az új épület még nem készült el, egy ideig a vízivárosi volt ferences kolostor volt az otthonuk. A Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium, közkeletű nevén esztergomi szeminárium mai épületét 1865-ben vette birtokba.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila