Utcagyerekeknek építenek egészségügyi központot a szaléziak Afrikában

Utcagyerekeknek építenek egészségügyi központot a szaléziak Afrikában

A Mbuji-Mayiban (Kongói Demokratikus Köztársaság) található Muetu Don Bosco szalézi komplexum és a spanyol Manos Unidas civil szervezet kezdeményezésére egészségügyi központ épül utcagyerekek számára, akik közül sokan titokban, illegálisan részt vesznek a gyémántkitermelésben.

A Muetu Don Bosco központot 1995-ben alapították a szaléziak a hárommillió lakosú város szélén. Egy plébániát vezetnek itt, a Cardinal Malula általános iskolát nyolcszáz diákkal, az Instituto Muetu Don Bosco középiskolát és egy szakképzési központot. Emellett alapszintű oktatással és felzárkóztatással is segítik azokat a fiatalokat, akik nem jártak iskolába, és nem tudnak írni, olvasni.

Mindezek mellett működik a Casa Escuela Don Bosco, az utcagyerekek számára létrehozott menedék, amely nyolcvan gyermeknek szolgál lakhelyül, de naponta mintegy négyszáz fiatal fordul meg itt. A venezuelai Mario Perrez atya vezeti, aki a gyermekjogok szószólója. Az otthon 8–14 éves lakói közül több árva, fogyatékkal élő, de van közöttük olyan is, akit boszorkányság vádjával tettek az utcára a szülei, a gyermeket okolva a rossz életkörülményekért, a szegénységért, a munkanélküliségért (sok család számára a megszállottság csak egy ürügy, hogy kevesebb szájat kelljen etetni).

Az utcán élő gyermekek közül sokan arra kényszerülnek, hogy a piacon lopjanak ételt és pénzt megélhetésükhöz. Nem járnak iskolába, alultápláltak, és olyan betegségekben szenvednek, mint a malária, tífusz, epilepszia vagy a tuberkulózis. A gyermekek negyven százaléka beteg, így szüksége lenne a napi orvosi ellátásra. Róluk és a szalézi iskolákba járó, a programokban résztvevő gyerekekről fognak gondoskodni az új egészségügyi központban.

Mbuji-Mayiban a családok általában mélyszegénységben élnek. Több százezer család él a gyémántbányászatból meglehetősen mostoha körülmények között. A szubtrópusi éghajlaton az átlagos hőmérséklet 35 fok, és magas a páratartalom, a városban nincs elegendő ivóvíz, nincs áram, és nincsenek utak. A családokban átlagosan hat-hét gyerek születik, és komoly problémát jelent a túlélés és a családi erőszak jelenléte. A Kongói Demokratikus Köztársaságból származik a világ gyémántkitermelésének mintegy harmada, és már ötéves kortól a kicsiket a felszíni gyémántkitermelésben használják, míg a lányok és a tizenévesek prostituáltakká válnak, hogy pénzt keressenek.

„A szalézi misszionáriusok munkája a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és a programok szerte a világon túlmutatnak az oktatáson” – mondja Mark Hyde atya, a szalézi rend fejlesztésért felelős irodája, az Egyesült Államokban található Szalézi Missziók ügyvezető igazgatója. „Célunk, hogy az egész embert szolgáljuk, biztosítva az alapvető szükségleteket, mint az egészség és a táplálkozás, kielégítve emellett más szociális szolgáltatások iránti igényeket is. A szalézi programoknak Mbuji-Mayiban az a célja, hogy segítsék a szegény fiatalokat és családjaikat. Hogy a fiatalok részt vehessenek az oktatásban, és elérhessék a szolgáltatásokat, meg kell törni a szegénység ördögi körét, és vissza kell adni őket a családjaiknak és a közösségeiknek.”

Kongó olyan, mint egy nyomorult koldus, akinek tele gyémánttal a zsebe. A szegénység burjánzó, az UNICEF szerint a vidéki háztartások hetvenkét százaléka, a városi háztartások ötvenkilenc százaléka szegény. Az ötévesnél fiatalabb gyermekek közel negyven százaléka szenved krónikus alultápláltságban, és a lakosság nagy része közepesen súlyos élelmezési bizonytalanságban él. A Humán Fejlettségi Index 2015. évi rangsora szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság – Afrika természeti kincsekben és nyersanyagokban leggazdagabb országa – a 176. helyen áll a 188 felsorolt ország és terület közül.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu