Via Crucis: A Keresztút a remény és a jövő útja az egész emberiség számára

Via Crucis: A Keresztút a remény és a jövő útja az egész emberiség számára

Ferenc pápa beszéde a Via Crucis lezárásakor

„Keresztút – az Irgalmasság útja” – ez volt a témája az Ifjúsági Világtalálkozón végzett ájtatosságnak, amelyre pénteken délután került sor Ferenc pápa részvételével a krakkói Błonie parkban.

A Via Crucis tizennégy állomásához az irgalmasság egy-egy testi illetve lelki cselekedetét párosították. Ezek sorrendben a következők voltak: szállást adni a zarándokoknak, enni adni az éhezőknek, figyelmeztetni a bűnösöket, vigasztalni a szomorúakat, meglátogatni a betegeket, a bebörtönzötteket, megbocsátani a sértéseket, oktatni a tudatlanokat, tanácsot adni a kétkedőknek, felöltöztetni a mezíteleneket, türelemmel elviselni az alkalmatlankodókat, inni adni a szomjazóknak, imádkozni élőkért és holtakért, eltemetni a halottakat.

„Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felöltöztettetek. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt 25,35–36).

Vannak kérdések, amelyekre nincs emberi válasz

Ferenc pápa ehhez a Máté evangéliumából vett sorokhoz fűzte elmélkedését. Hol van Isten? Hol van Isten, ha a világban jelen van a gonosz, ha vannak éhező, szomjazó, hajléktalan emberek, ha vannak menekültek? Hol van Isten, ha ártatlanok meghalnak erőszak, terrorizmus, háborúk következtében? Hol van Isten, amikor betegségek könyörtelenül megszakítják az élet és a szeretet kapcsolatait? Amikor gyermekeket kihasználnak, megaláznak? Hol van Isten a kételkedők nyugtalanságait, a lélekben szenvedőket látván? – tette fel az emberiséget öröktől fogva aggasztó kérdések sorát Ferenc pápa, majd így folytatta: „Vannak kérdések, amelyekre nincsenek emberi válaszok. Csak Jézusra tekintve kaphatunk választ, ami a következő: „Isten bennük van”. Jézus a szenvedőkben van, legbensőbb énjükben azonosul velük, szinte „egyetlen testté” alkotva.

Jézus a keresztfán azonosul minden idők minden emberének szenvedésével

Jézus saját akaratából azonosult ezekkel a testvéreinkkel, akiket fájdalom, aggodalom sújt. Elfogadta, hogy végigjárja a Kálvária felé vezető fájdalmas utat. Kereszthalálakor az Atya kezébe helyez minket, önátadó szeretettel magára veszi és magában hordozza az egész emberiség testi, erkölcsi és lelki sebeit. Átölelve a keresztfát, Jézus átöleli minden idők férfiainak és nőinek mezítelenségét, éhszomját, magányát, fájdalmát és halálát. Ma este Jézus, és Vele együtt mi is, különleges szeretettel öleli át a háború elől menekülő szíriai testvéreinket – mondta Ferenc pápa, testvéri szeretettel köszöntve a menekülteket.

Ingyen kaptunk, ingyen adjunk

A Keresztutat végigjárva felfedeztük, mennyire fontos, hogy Jézushoz hasonoljunk az irgalmasság tizennégy cselekedete által. Irgalmasság nélkül semmit sem tehetünk – fejtette ki a Szentatya, felsorolva az irgalmasság hét testi cselekedetét. Arra kaptunk meghívást, hogy a keresztre feszített Jézust szolgáljuk a társadalom peremére szorult emberekben, hogy áldott testét érintsük meg mindenkiben, aki kirekesztett, aki éhezik, szomjazik, mezítelen, bebörtönzött, beteg, munkanélküli, üldözött, menekült, migráns. Jézus maga magyarázta el, hogy milyen „szabályzat” alapján ítélkeznek majd felettünk: valahányszor jót teszünk legkisebb testvéreinknek, Jézusnak tesszük (vö. Mt 25,31-46).

Kövessük Krisztust, aki maradéktalanul feláldozta magát üdvösségünkért

A Szentatya ezután felsorolta az irgalmasság lelki cselekedeteit, majd megállapította: keresztény hitelességünk attól függ, hogy befogadjuk-e a testi sérült kirekesztetteket és a lelki sérült bűnösöket. Ma az emberiségnek olyan emberekre van szüksége, akik nem csak „félig” akarnak élni, hanem bátran vállalják, hogy életüket szegény, elesett testvéreik ingyenes szolgálatának szenteljék. Jézus tanítványai csak egyféle módon válaszolhatnak a rosszra, a szenvedésre, a bűnre: Krisztus példáját követve a szolgálat magatartásával. Ha valaki, aki kereszténynek mondja magát és nem azért él, hogy szolgáljon, akkor nem szolgál rá az életre, hiszen életével megtagadja Jézus Krisztust.

A fiatalok legyenek a szolgálat főszereplői

Az Úr ma este ismét meghívja a fiatalokat, hogy legyenek a szolgálat főszereplői. Konkrét választ vár tőlük az emberiség szükségleteire és szenvedéseire. Legyenek korunkban Isten irgalmas szeretetének jelei. Ehhez Ő maga jelöli meg az utat, ami a Kereszt útja. A Keresztút a boldogság útja, annak az útja, hogy a végsőkig követjük Krisztust, gyakran drámai körülmények között is. Annak az útja, hogy nem félünk a kudarcoktól, a kirekesztettségtől, a magánytól, mert szívünket Jézus színültig megtölti.

A Keresztút a remény és a jövő magvait hinti el

A Keresztút nem egy szadomazochista magatartás, hanem az egyetlen, amely legyőzi a bűnt, a gonoszt és a halált, mert elvezet Krisztus feltámadásának ragyogó világosságához, megnyitja az új és teljes élet távlatait. A remény és a jövő útja az egész emberiség számára. A fiatalok hintsék el a remény magvait a világban!

Kedves fiatalok! Azon a Nagypénteken sok tanítvány szomorúan tért vissza otthonába, mások inkább vidéki házukba mentek, hogy elfeledkezzenek a keresztről. Ti ma este hogyan akartok hazatérni? Hogyan akartok ma hazatérni, hogy önmagatokkal találkozzatok? Ezzel a kérdéssel fejezte be beszédét Ferenc pápa a Keresztúti ájtatosság végén, hozzátéve: „mindnyájatok feladata, hogy válaszoljatok erre a kihívásra”.

 

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió