Vizsgáljatok felül mindent! – Međugorje a mariológia tükrében

Vizsgáljatok felül mindent! – Međugorje a mariológia tükrében

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” – buzdít Szent Pál apostol (1Tessz 5,21). A Međugorjéhez fűződő rendkívüli jelenségekkel (jelenésekkel, üzenetekkel) kapcsolatban számos kérdés merül fel a katolikus hívekben és az Egyháztól távolabb állókban egyaránt. Személyes meggyőződések, hallomások alapján formált vélemények kereszttüzében nemegyszer szenvedélyes viták is kialakulnak: valóban megjelent-e, megjelenik-e rendszeresen a Szűzanya Međugorjében, és hitelesek-e a neki tulajdonított üzenetek?

A međugorjei jelenségek vizsgálata a Hittani Kongregáció hatáskörébe tartozik. Hitelességükről hivatalos nyilatkozatot mástól várni nem szabad. A Jugoszláv Püspöki Konferencia 1991-ben az úgynevezett Zarai nyilatkozatban várakozó álláspontra helyezkedett, kimondva, hogy a helyzet addigi értékelése szerint e jelenségekre a non constat de supernaturalitate megállapítás vonatkozik, vagyis az, hogy nem állapítható meg természetfölötti mivoltuk. Ez nem tévesztendő össze a constat de non supernaturalitate ítélettel, amely azt mondja ki, hogy a jelenségeknek egyáltalán nincs természetfölötti jellegük. A međugorjei jelenségeket vizsgálni hivatott római dikasztérium a mai napig nem fogalmazott meg hivatalos állásfoglalást e kérdésben.

A hiteles jelenések sohasem „öncélúak”: nem elkápráztatni akarják azt, aki részesül bennük, hanem mindig valamilyen hitre és/vagy erkölcsre vonatkozó tartalmat hordoznak. Hozzájuk kapcsolódhatnak olyan üzenetek, amelyeket magánkinyilatkoztatásnak nevezünk. Ezekről így tanít a Katolikus Egyház Katekizmusának 67. paragrafusa: „A századok folyamán történtek úgynevezett »magán-« kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását »kiegészítsék« vagy »tökéletesítsék«, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni, és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé.”

A magánkinyilatkoztatások tartalmának elfogadása egyáltalán nem feltétele üdvösségünknek, csupán felnyithatják a szemünket a kinyilatkoztatás egy-egy általunk elhanyagolt területére, Isten jelenlétére és szeretetére, vagy éppen a megtérés fontosságára. Nem írják fölül a kinyilatkoztatást, és nem is adódnak hozzá, mert az Krisztusban teljes, hanem segíthetik befogadását, illetve a mai ember életkörülményei közt történő alkalmazását. Az Egyház által hitelesnek nyilvánított jelenések esetében sincs a Katolikus Egyház tagjaira nézve olyan kötelezettség, hogy azok tartalmát hinni kellene. Magánkinyilatkoztatás nem válik a hitletétemény részévé. A II. vatikáni zsinat megfogalmazása szerint a magánkinyilatkoztatás „nem Isten Igéje fölött áll, hanem azt szolgálja” (Dei Verbum, 10).

A szentatya Henryk Hoser érsek személyében idén februárban olyan küldöttet nevezett ki, akinek feladata Međugorjét illetően nem a Szentszék hatáskörébe tartozó teológiai vizsgálat végzése, hanem a helyzet lelkipásztori felmérése és értékelése. Jóllehet a hívek és az istenkereső emberek figyelme eredendően az ismert jelenségek miatt terelődik immár harminchat esztendeje a kis boszniai településre és környezetére, a hely „beimádkozott” mivoltából, a kegyelem és az imádságos légkör tapasztalható erejéből, a szentségekhez járulások, megtérések és személyes életrendezések magas számából kiindulva még nem feltétlenül kell a jelenések, üzenetek hiteles mivoltára következtetni. Ennek megítélésével meg kell várni a Hittani Kongregáció döntését. Amennyiben az Egyház ítélete a rendkívüli jelenségekre vonatkozóan a jövőben nem volna pozitív, a helyhez kötődő imádságos atmoszféra mint jelentős „lelki tőke” ez esetben sem elhanyagolandó: az igehirdetésnek, a katekézisnek, a szentségkiszolgáltatásoknak és egyéb liturgikus és pasztorális tevékenységeknek akkor sem kellene feltétlenül véget érniük, hanem mindenben a Katolikus Egyház tanításának és hivatalos kultuszának irányelveihez igazítva virágozhatna tovább a helyes Mária-tisztelet és általa a lelkek üdvösségének munkálása.

Az írás az Új Ember 2017. március 12-i számában jelenik meg.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló